Az "Értékeink" írásokban folyamatosan ismertetünk olyan - a közelben található és könnyen elérhetõ - emlékeket, emlékhelyeket, melyeket meglátogathatunk akár egy félnapos kirándulással is.

Miközben ezeket felkerestem, fényképeztem, arra  jöttem rá, hogy nagyon sok emlékünk van az elmúlt évszázadokból, annak ellenére, hogy a Kiskunság  viszonylag ritkán lakott terület volt, a török idõkben pedig szinte teljesen elnéptelenedett és az építmények nagy része  elpusztult.  

Inárcs - igen gazdag - középkori történelmének nagy részét már feltárták és megírták helytörténeti mûvekben.
A faluban található középkori Szent György-templom emlékparkot Európa Terv projekt keretében valósították meg. Az emlékpark ötlete onnan származik, hogy az inárcsi képviselõ-testület szerette volna (ill. szeretné) megismertetni a következõ nemzedékekkel is a faluban, és környékén fellelhetõ, a múltból származó  tárgyi emlékeket.

Elsõként egy Jelkeresztet, majd egy Jelharangot állítottak fel a faluban (nem a templomromnál, mivel az magántulajdonban lévõ földterületen van). 

Mivel sokak figyelmét felkeltette az esemény, így az önkormányzat úgy döntött, feltárják a középkori templom maradványait és az eredeti építõkövekbõl megépítik az egykori kápolna alapjait egy emlékparkban. Az emlékpark elkészült, megtekinthetõ a Rákóczi úton. 

A Szent György-templom rövid története

Inárcs elsõ írásos emlékei a 12. századból származnak. V. István, IV. (Kun) László oklevelei szerint Fehérvár várjobbágyai, Inárcsi Jakab fiai (Pál, Tamás, Fene, Omb) és szolgáló népei lakták – akik a fehérvári ispán szállásáról gondoskodtak. Inárcs lakossága a 14. században 18-45, a 15. századra már 28-65 családra tehetõ (ennek mintegy hétszerese a tényleges népességszám). 

A templom a 12. században már állt. Erre III. Béla (1172 – 1196) rézpénzeinek elnevezésébõl következtetnek. Ebbõl az idõbõl származó, a faluban talált pénzérmék numizmatikai leírása szerint ezek közül az egyiket "inárcsi típusúnak" nevezik. 

A templom építésének dátumáról (egyelõre) nincs adat, viszont elsõ írásos említése 1332-bõl származik. Az oklevélben az áll, hogy Inárcsi Tamás fia Deme(ter) és társai „öröklött inárcsi és csíkosi birtokuk 1/3-át a templom temetõjével, telkekkel, földekkel” együtt engedték át Pál azonos nevû unokájának, Farkas fia Pálnak. A templom késõbbi írásos emlékei 1427-bõl, 1453-ból, majd  1510-bõl származnak. Jelentõsége abban is megmutatkozik, hogy az inárcsi plébánia iskolájából kikerülõ több diák is egyetemen folytatta tanulmányait.  

Buda elfoglalása után Inárcs is török uralom alá kerül. 1546 és 1590 között öt török adóösszeírás volt, amelyben 29 – 44 adóköteles háztartásfõt számláltak. Papról ekkor már nincs szó. A 16. század végén a beszállásolt tatár segédcsapatok Inárcsot – és a környékbeli falvakat – elpusztították.  A török kiûzése után, a 18. században, a lerombolt pusztatemplomok köveit lakóházak, új templomok, kastélyok, kúriák építéséhez használták fel. Így nagyon kevés épített emlék maradt fenn napjainkra – kivétel az ócsai premontrei bazilika, illetve néhány rom, például a pusztavacsi, a pótharaszti stb. Az inárcsi templom romjait 1793-ban még megyetérképen is feltüntették: „praed. rudera Inarch”.
A közelmúltig az inárcsiak nem sokat tudhattak az egykori Szent György-templomról, helyére is az eke által kifordított követ emlékeztettek. Az írásos emlékek összegyûjtése és a Tari Edit által vezetett feltárás eredménye, hogy viszonylag jól rekonstruálható a templom több évszázados történetének részletei.

 

Felhasznált irodalom:

Czagányi László – A középkori Szent György templom emlékparkja - Inárcsi séták 2. (pdf) 

[stx]