Könyvtárunk honlapján az elmúlt években már több olyan - a közelben található és könnyen elérhetõ - történelmi, kulturális emléket, emlékhelyet ajánlottunk, amelyek egy-egy rövidebb túra alkalmával megtekinthetõk. Most a borzaspusztai templomrom rövid történetét ismerheti meg a kedves Olvasó. 

A Táborfalvától nem messzire található Bugyi nagyközség története is igen gazdag - a jégkorszak utáni idõszakból nagyon sok leletet találtak, melyek jó része az 1900-as évek második felében indított kavicsbányászat „mellékterméke”. 

A községben látható, 1763-ban szentelt katolikus, illetve 1803-ban szentelt református templomokon kívül van még egy különös hely, a borzaspusztai romtemplom. 

Ha Dabas-Sári felõl utazunk Bugyi felé, akkor egy – szinte teljesen derékszögû kanyarban, balra – lehet letérni a templom maradványaihoz. 

A mára már csak romként látható templomot 1935-ben, hõsi halált halt fiuk emlékére építtette Székely József és neje, Pártos Hermin. Az egyfahós, egytornyú templomot Kerekes József tervezte. Az oltár mögötti rész alatt van a családi kripta. A helynek igen különös hangulata van – egy egykori templom, jórészt betonból álló mementója, a gondozott kápolna és a körülötte lévõ, folyamatosan bõvülõ és szépülõ templomkert. Évente kétszer, Szent Antal és Szent József ünnepén tartanak itt szentmisét. 

Érdemes kicsit hosszabban idõzni és megpihenni az akácerdõ védelmében megbúvó kultikus helyen, amit az úton elhaladó autók hangja is csak nagyon tompán érint.

Ha már Bugyi felé utazunk, több érdekes látnivalót is találunk. 

Érdemes megnézni a községben a Szent Adalbert tiszteletére felszentelt katolikus templomot (épült: 1761 - 1763), az egytornyú, barokk református templomot (épült: 1801 - 1803.)

A református templom mellett álló „szégyenkövet" is érdemes megtekinteni.

Valószínûleg római mérföldkõ volt az a ma is látható faragott oszlop, amelynél az egyházi törvények megsértõi bánták meg bûneiket, 1783 és 1824 közötti években. Az oszlopon a következõ feliratok olvashatók:

"Avar fõúr síremléke
Kr. u. VI-VII század"

és

"1783 és 1824 között
Ref. egyházunk szégyenköve volt."

[stx]