A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én annak emlékére, hogy  Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát.  

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erõsítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idézõ tárgyi és szellemi értékeinket.

Mi a kultúra?

A kultúra, a kulturáltság nem azt jelenti, hogy színházba járunk és könyveket olvasunk. Sokkal több ennél! A kultúránk az, ahogy élünk, ahogy viselkedünk. A mindennapok kultúrája, ahogy beszélünk, ahogy a gyerekeinket neveljük, hogy milyen a lakásunk, a környezetünk, hogy kezeljük a konfliktusokat, mit tartunk jónak és rossznak, hogy végezzük a munkánkat, hozzáértéssel, jó minõségben?

Kodály Zoltán szerint „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elõdök kultúrája egykettõre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyû.” Ebben a tanulási folyamatban elsõdleges a család, ehhez kapcsolódnak az oktatási-nevelési intézmények, Táborfalván a Cseperedõ Bölcsõde, a Napraforgó Óvoda és a Csurgay Franciska Általános Iskola. Valamennyiünk számára nagy kihívás a kor, amelyben élünk. Globalizált világ, fogyasztói társadalom, információs társadalom… Felgyorsult életritmus, folyamatos alkalmazkodás a gyors változásokhoz, egész életen át tartó tanulás. Szereplõi vagyunk annak a kultúraváltásnak is, amely a Gutenberg-galaxisból az Internet-galaxisba, a „homo digitális” kultúrájába történõ átmenetet jelenti. A nyomtatott szöveget felváltja a virtuális tanulási vagy munkakörnyezet, amit megtapasztalhattunk az elmúlt idõszakban az online oktatásban, illetve a Home Office munkavégzés során. Feltehetõen a hagyományos papíralapú és a virtuális kultúra együttes jelenléte lesz jellemzõ a jövõben az oktatásban és a munkavégzésben is.

És mi történik szabadidõnkben? Táborfalván a Jókai Mór Közösségi Színtér, a Helyõrségi Mûvelõdési Otthon és a Nagyközségi és Iskolai Könyvtár hivatott arra, hogy lehetõséget nyújtson a kikapcsolódásra, mûvelõdésre. Színházi elõadások, koncertek tekintetében nem tudunk versenyezni a városi intézményekkel vagy a multiplex mozikkal… Mi az, amiben egyediek lehetünk? A helyi értékek feltárásában, a helyi közösségek létrehozásában, legyen az kézmûves csoport, népzenei egyesület, hagyományõrzõ kulturális egyesület… Mindegyik arról szól, hogy nemcsak fogyasztói, befogadói vagyunk valamelyik mûalkotásnak, filmnek, zenének, színházi elõadásnak, hanem a kultúra cselekvõ alkotói, továbbadói lehetünk, amely közösséget teremt és identitást ad! Ezekben a csoportokban lehetõség van a fejlõdésre az adott mûvészeti ágban, kapcsolatot teremt a Táborfalván élõ, esetleg más korosztályhoz tartozó emberek között, beszélgetésre, egymás megismerésére nyújt lehetõséget és újabb és újabb ötletek, elképzelések születhetnek meg arról, hogy milyen kulturális programokat lehetne együtt létrehozni! Találjuk meg önmagunkban és egymásban a tehetséget, az értéket, amelyet megoszthatunk egymással!

Ha teszünk érte, megszerezhetjük azt a mûveltséget, amely könnyebbé, jobbá és szebbé teszi életünket. „A mûveltség nem ünneplõruha, amelyet hordani kell. A mûveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.” (Németh László) 

Borsi Mária

Kapcsolódó írás:

A Himnusz születésnapja