Sok-sok éve nekiláttam, hogy ami még fellelhetõ képben, szövegben, emlékben, felkutassam és elmondjam milyen is volt az utóbbi 100-150 év vendéglátása a Duna–Tisza közén. Kisebb-nagyobb híres kocsmák, vendéglõk, cukrászdák minek közönhették sikereiket, fejlõdésüket, és ha kudarc érte õket, mi okozta, természeti csapás vagy emberi gonoszság, s a szörnyû években hogyan lettek sikereik mártírjai.

Sokan vagyunk, sokan vannak még, akik emlékeznek ezekre a vendéglátóhelyekre, tulajdonosaikra, üzletvezetõikre, pincérekre, szakácsokra, zenészekre. Híres ételspecialitásaikra, melyekért messzeföldrõl is elzarándokoltunk, hogy együnk egy finom halászlét vagy pacalpörköltet. De azoknak is tanulságosak ezek a történetek, akik fiatalok, így nem emlékezhetnek ezekre a nevekre, emberekre. Hisz ez a krónika azt próbálja felidézni és megmutatni, milyen is volt a múlt, amikor vendéglátásunk naggyá és magyarrá lett. Bizonyára sok tapasztalat, tanulság, érdekesség van ezekben a történetekben, tán érdemes elgondolkodni. Ezért írtam a Régi idõk vendéglátását. - írja  a szerzõ.

A kötet írója egy lehetetlen feladatra vállalkozik: megpróbálja bemutatni az elmúlt másfél évszázad legismertebb kunsági és bácskai vendéglõket, vendéglõsöket, kedvelt szórakozóhelyeit, zenészeit. Mindezt több mint hatszáz képpel és kordokumentummal.

A kötet megvásárolható a kecskeméti Katona József Könyvtárban vagy beszerezhetõ a szerzõtõl.

[stx]

B.K.L. Kiadó, 2009.