Beszélgetés Vigh Istvánné Kovács Ágnes tanítónõvel

Ágit akkor ismertem meg, amikor fiam elsõ osztályos lett a táborfalvi általános iskolában. Ennek már több évtizede… Az idõ repül…  és Ági idén áprilisban nyugdíjba vonul.

- Hogy telt el ez a 40 év, amit a tanítói pályán töltöttél? 

- Utólag visszatekintve nagyon gyorsan telt el ez a 40 év, persze a mindennapokban ez mégis lassúnak tûnt. Mindig akadtak feladatok, kihívások. Úgy gondolom, hogy tartalmas volt ez az idõszak, örülök, hogy sok kisgyermeket megtanítottam olvasni, számolni, felkelteni érdeklõdésüket, megszerettetni velük a tanulást. Sokaknak tudtam segíteni, ha elakadtak, vagy nehezebben ment az ismeretek elsajátítása. A tanítás mellett fontosnak tartottam és tartom a közösségek építését és az emberi kapcsolatokat. Szívesen emlékszem vissza a sok kirándulásra, programra, elõadások felkészítéseire, a jó hangulatú szakkörökre. Jól éreztem magam a kollégák körében, fiatal pályakezdõként sokat tanultam a nálam idõsebbektõl, késõbb pedig én is segítettem, mentoráltam a fiatalabbak munkáját. Nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. 

- Úgy tapasztalom, hogy módszerek jönnek-mennek az oktatásban, de ami állandó és valójában meghatározó, az a pedagógus személyisége. Saját tapasztalatunkból azt mondhatom el, hogy differenciáltan, a gyerekek egyéniségét, adottságait figyelembe véve foglalkoztál a Rád bízott tanulókkal.  

- Igen, a 40 év alatt többféle módszerrel ismerkedtem meg és használtam munkám során. Módszereimet személyre szabottan választottam meg, sok továbbképzésen vettem részt. 

- Milyen szakmai utat jártál be? 

- 1983-ban szereztem tanítói diplomát nappali tagozaton a Zsámbéki Tanítóképzõ Fõiskolán, rajz szakkollégiummal. A tanítási gyakorlataimat - és a záró tanítási vizsgámat a Táborfalvi Általános Iskolában végeztem, köszönöm az akkor itt tanító kollégáknak a sok segítséget. Ebben az iskolában kezdtem el tanítani és itt töltöttem el a 40 év szolgálati idõt. Voltam osztálytanító, napközis nevelõ, fejlesztõ pedagógus, vezettem szakköröket, az örkényi zeneiskola kihelyezett tagozatán alapképzésben tanítottam rajzot és kézmûves foglalkozást. Fontosnak tartottam a tanulási nehézségekkel küzdõ gyerekek felzárkóztatását, ezért elvégeztem a nyelv- és beszédfejlesztõ képzést a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolán. Jó érzéssel töltött el, ha a kudarcot örömmé, a félelmet magabiztossággá sikerült változtatnom, sok gyerek tudta leküzdeni hátrányát és beilleszkedni társai közé. 

- Számomra mindig érdekes kérdés, hogy változtak-e az évek során a szülõk és a gyerekek? Változott-e az értékrend, az érdeklõdés? Mi motiválja a gyerekeket? Szeretnek tanulni? 

- Ahogy a világ változik, felgyorsul, az emberek is vele együtt változnak. Nekünk, pedagógusoknak fel kell venni a ritmust,  állandóan fejlõdni kell, képezni magunkat. A legnagyobb változást az internet elterjedése hozta, ennek sok pozitív oldala, lehetõsége van, de sajnos, tapasztalatom szerint árnyoldala is.  Az emberi kapcsolatok felszínesek lettek, sok a magába forduló felnõtt és gyerek. Feladatomnak tartottam, hogy egészséges egyensúly legyen a számítógép, okos telefon és a gyerekek között. A kisgyereknek legfontosabb tevékenysége a közös játék, amiben ki tud teljesedni, érzelmekre, emberi kapcsolatokra, ismeretekre tesz szert. A tanulók egy része motivált és érdeklõdõ, ebben nagy szerepe van a szülõi háttérnek is. 

- Mit szeretnél átadni a következõ pedagógus nemzedéknek és a szülõknek? Mire figyeljenek?  

- Ez a pálya egy hivatás, feladatunk, hogy a világra nyitott, felelõsségteljes, sikeres embereket neveljünk, oktassunk a ránk bízott gyerekekbõl. Ehhez fontos olyan légkört, környezetet teremteni, amelyben megnyílnak, biztonságban érzik magukat. Legfontosabb, hogy szeressék és tiszteljék a gyerekeket. 

- Milyen terveid vannak a nyugdíjas évekre? 

Szeretném, ha a felgyorsult világ lelassulna körülöttem. Minél több idõt tölteni az unokáimmal, családommal, barátaimmal. Elolvasni azokat a könyveket, amire eddig nem volt idõm, kirándulni, világot látni, kertészkedni, virágokat gondozni. 

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

Köszönöm, hogy a Tanító Nénink voltál! Fiam mindig örömmel ment iskolába! Szép, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok! 

Borsi Mária