2023. május 26-án avatták fel Táborfalván Platthy József lovasszobrát. A mû alkotójával, Tóth Dávid szobrászmûvésszel beszélgetünk a szobor megszületésérõl, valamint az alkotó mûvészi hitvallásáról.

- Milyen inspirációk szolgáltak Platthy József szobrának megalkotásához? 

- Fontosnak tartom személyes kötõdéseimet; egyrészt nagyapám, Tóth Béla tüzérszázados, lovaglótanár, mesteredzõ révén, aki 1933 és 1935 között Örkénytáborban kapott lovaglótanár képzést, és 1937-tõl, mint az olimpiai lovascsapat tagját ismét Örkénytáborba vezényelték, ahol Platthy Zsiga bácsival együtt lovagolhattak. Nagyapám hozzáértését és kimagasló teljesítményét dicséri, hogy õ készítette fel az Örkénytáborban megrendezett Öttusa-világbajnokság lovait is 1954-ben. 

Másrészt Édesapám, ifj. Tóth Béla - amellett, hogy Munkácsy-díjas szobrászmûvész volt -, több országos és nemzetközi díjugrató versenyt is nyert korábban, így rajta keresztül szintén érzem a kötõdést, ugyanakkor egy harmadik momentumot is említhetnék, melynek révén kapcsolódom hozzá; gyerekkoromban magam is a Tattersallban, vagyis a Nemzeti Lovardában lovagoltam, s emlékszem egy öregúrra, aki mindig száguldva lovagolt a vágtapályán. Akkor még nem tudtam, de õ volt Zsiga bácsi. Nem elhanyagolható tény - a lovas szobrászat szempontjából -, hogy magam is lovakat tartok, lovagolok, bár a magasfokú lovas tudást, melyet édesapámtól kaphattam volna, sajnos, nem sikerült elsajátítanom. 

- A lovas környezet, a lovak ismerete biztos fontos szerepet kapott az mû létrejöttében. 

- A ló ábrázolása a legnehezebb szobrászati feladat. Többen elavultnak tartják, én azonban nem tartozom közéjük. Az állat tökéletes anatómiai ismeretén túl, számos más tudásra is szükség van; tisztában kell lenni a mozgásfázisokkal ahhoz, hogy egyértelmûen úgy tûnjön, hogy a ló ugrik, nem pedig repül. Mikor egy lovas ember készít szobrot, ezeket nemcsak tudja, de át is érzi. A szakavatatlan szem számára még a lófajták megkülönböztetése sem egyszerû. Zsiga bácsi lova egy angol telivér volt, azonban használható kép nincs róla, így szükséges a fajta ismerete, beható tanulmányozása mintázás elõtt. Ugyanakkor abból még nem lesz szobor, ha élethûen lemásolom a mozdulatot, ahogy a ló az akadály fölött átugrik; a mûvet olyan kritériumok alapján kell megkomponálni, mint az egyensúly, a formarend, az energetikusság, illetve az sem mindegy, hogy milyen szögben áll az állat feje, a füle, stb.

- Mennyi idõ alatt készült el a szobor?  

- A Polgármester Asszony felkérését követõen közel egy év volt az átfutási ideje, kezdve a helyszín szemrevételezésével, hiszen a környezet is számít, ahol az elkészült szobrot elhelyezzük.   

- Járt már elõtte Táborfalván, az egykori Örkénytáborban?  

- Igen, egyszer egy lovas program alkalmával, miután az Örkény vitézrõl készült szobromat avattuk Örkényben.  

- Voltak-e nehézségek, szakmai kihívások Platthy József szobrának megalkotásakor? 

- Sokat gondolkodtam azon, hogyan oldjam meg az ugró ló alátámasztását, végül egyenes út vezetett a megoldáshoz: az akadályrudak hengeresek, keresztmetszetük tehát köröket formáz, melyeket olyan módon illesztettem össze, hogy az olimpiai karikákat képezzék le, így ez a forma adta az alátámasztást. 

- A lovasszobor ló és lovasa egységét, összhangját is kifejezi.  

- Mikor az ember lovagol, a hátasa egyenrangú partnere, elengedhetetlen a harmónia kettejük között; a lovas irányít, hogy jó ütemben, a megfelelõ cél elérése felé haladjanak, az állat pedig figyel, vigyáz az emberre. Édesapám kedvenc lovát Lucifernek hívták, és elképesztõ összhangban dolgoztak együtt; amit édesapám elrontott, azt Lucifer kijavította. Igazán felemelõ érzés, ha kialakul ez a - szinte baráti - viszony; a feltétlen bizalom ló és lovas között. Arra törekszem, hogy a szobraim is kifejezzék mindezt. Édesapámmal - aki elismert díjugrató és mûvész volt - két közös szobrot is készítettünk: IV. Béla lovasszobrát 2010-ben Szegedre, valamint a gödi Kincsem istállónál álló, életnagyságú Kincsem szobrot 2016-ban.  

- Más állatokat is szívesen formáz? 

- Az állatok ábrázolása gyerekkoromtól kezdve érdekel. Úgy vettem észre, hogy az állatvilág tanulmányozása elmélyíti a gondolataimat, így egy idõ után óhatatlanul témát szolgáltat a mûvészetemhez is. Elõszeretettel mintázok lovat, elefántot, tigrist, oroszlánt. Mivel nincs szabad akaratuk, az állatok nem kártékonyak, ugyanakkor tökéletesen belesimulnak az Isten által teremtett világba, amelybõl az ember már rég kiesett; hiszen folyamatosan rombolja a bolygót, aminek következtében egyre több fajt ítél halálra. Gondoljunk csak bele; mára mindössze nagyjából háromezer tigris él szabadon az egész világon! A mûvész mindenkori felelõssége abban is áll, hogy az ilyen pusztító folyamatokra felhívja a figyelmet. A világ minden pontján találkozunk állatszobrokkal a köztereken, hazánkban azonban ez kevésbé jellemzõ. 

Viszont rendszeressé váltak bizonyos túlkapások is az állatvédõk részérõl, ami szintén nem üdvös. Mikor a 2020-as tokiói olimpián az aranyéremre esélyes Annika Schleu német öttusázó lova megmakacsolta magát, és megmozdulni sem volt hajlandó, az állatvédõk azt követelték, hogy a lovaglást iktassák ki az öttusából. A nagyapám az öttusa világbajnokságra közel száz lovat készített fel, de egyszer sem fordult elõ olyan, hogy a ló nem ment be a pályára. A háttérben meghúzódó valódi törekvés ebben az esetben az lehetett, hogy kiiktassanak egy olyan versenyágat, amely túl költséges, miközben a PR értéke csekély. Nézegethetjük majd az állatkertben a lovakat is, ha már nem fogjuk használni õket. 

- Kortárs mûvésznek tartja magát? 

- Attól függ, hogy mit értünk kortárs alatt? Kortárs szobrász vagyok, de a mainstream mûvészeti elit munkái legtöbbször más irányba mutatnak, mint az én mûvészetem. Ugyanakkor a lényeg szerintem az, hogy a szobor maga jó legyen. A szobrászképzés is átalakult mára, kevesebb idõ jut az olyan alapokra, mint a figuralitás, az aktmintázás, amit édesapámék korában még sokkal hosszabb ideig tanultak, gyakoroltak a diákok. Sokszor én is vért izzadok a mintázással, hogy arányosan felépített mû szülessen. Jól építeni csak erõs alapokra lehet. 

- Vannak mesterek? Ön gondolt már arra, hogy tanítana? 

- Az egykori osztálytársaim ma mesterek, akik tanítanak. Mivel édesanyám rajztanár is volt, tapasztalhattam, hogy szinte alig maradt ideje az alkotásra, ezért én fel sem vettem a tanár szakot. Édesapám is tíz évig tanított a Kisképzõben. Abban az esetben, ha lehetõség lenne egy magasabb színvonalú szobrászképzésre, szívesen oktatnék. 

- Mi a mûvészi hitvallása? 

- A teremtõ körforgást csodálom a világban, és ezt próbálom megérteni mûvészként is, hogy mûvészetemmel képes legyek belesimulni. Lenyûgöz, hogy a természetben minden formának funkciója van, miközben kimagasló esztétikai értékkel is bír. A témánál maradva; mikor a lovaimat figyelem, mindig megérzek valami õsi titkot, melyet ezek a lenyûgözõ lények képviselnek; emberi szavakkal nem tudok ugyan kommunikálni velük, mégis beszélnek hozzám. Szobrászként úgy kerülhetek közelebb hozzájuk, hogy leképzem õket, miáltal - úgy érzem - megsejthetem a bennük rejlõ titkot, azt az archaikus felsõbbrendûséget, melyet az isteni program kódolt beléjük. 

A mûvészek sokszor öncélúan közvetítenek, holott meg kellene találni az arany középutat az önkifejezés és az örökérvényû üzenet között, amely minden emberhez szól.
A mûvek befogadóival azt szeretném megéreztetni, hogy mindannyian részesei vagyunk annak a teremtõ körforgásnak, amelynek Isten a mozgatórugója. Minden emberi tevékenység ellenére a kerék örökké forog, a természet törvényszerûségei nem változnak, a mi dolgunk pedig az lenne, hogy megtaláljuk a helyünket, és belesimuljunk ebbe az áramlásba. 

- Köszönöm szépen a beszélgetést! További jó munkát és sikereket kívánok! 

Borsi Mária

A szoboravatón készült fényképek a galériában tekinthetõk meg >>

Kapcsolódó tartalom:

Tóth Dávid honlapja

Tóth Béla öttusa- és lovassport mesteredzõ, szobrász

Tóth Béla tüzérszázados, lovaglótanár, mesteredzõ (1907 - 1991)

Tóth Béla és Tóth Dávid - IV. Béla-lovasszobor (Szeged)

Tóth Béla és Tóth Dávid - Kincsem (Göd)