A magyar fotográfia napja alkalmából az egyik táborfalvi fotográfussal, Sponga Tamással beszélgetünk.

- Több évtizede találkozom fotóiddal, legelõször talán a Táborfalvi Mozaik c. helyi   újság oldalain láttam õket. A MOZAIK alapító felelõs szerkesztõjeként az 1993-tól 1999-ig megjelent 77 lapszám fotóit nagyrészt Te készítetted. Mikor kezdtél fényképezéssel foglalkozni? Miért éppen a fotózást választottad?

- Még általános iskolás koromban került a kezembe Apukám Fed, majd késõbb Zorkij fényképezõgépét kezdtem el próbálgatni. Ahogy lenni szokott, elõször a házunkat, a kertet, a kutyát, fákat, virágokat fényképeztem. Elsõ próbálkozások voltak. Semmi tapasztalatom nem volt olyan dolgokról, mint a film érzékenysége, fénymérés, mélységélesség, záridõ, blende… Néhány dolgot elmagyarázott Apu, de így is nehezen tudtam az említett technikai dolgok közötti összefüggéseket értelmezni. Ennek meg is lett az eredménye: az elõhívatott, papírra nagyíttatott képek között voltak életlenek, sötétek, világosak – arról nem is beszélve, hogy egyetlen jó kompozícióval készült fotó nem volt köztük. De, ez érthetõ is, mivel semmi elõképzettségem nem volt. Aztán egy nevezetes napra kaptam egy Smena SL fényképezõgépet, azzal próbálkoztam tovább.

Az általános iskolában volt fotószakkör - késõbbi kollégám, Ale László tartotta, ahol fényképeztünk és az iskolában lévõ laborban elõhívtuk a filmeket, aztán papírra nagyítottunk. Itt már – néhány dologban - kezdtem érteni az összefüggéseket.
Huszonéves koromban, amikor már saját keresetem volt, elindult a lavina… Filmes, majd digitális. Minolta – KonicaMinolta – Sony. Ezek – egy része kompatibilis visszafelé egymással. Szerencsére, mostani vázaim, szinte minden gyártó objektívjeivel mûködnek.

- Úgy tudom, hogy mesterednek Tóth István (1923-2016) fotómûvészt tekinted, aki éppen 100 éve, 1923. július 26-án született Nyáregyházán. Milyen útmutatást kaptál tõle?

- Igen, Tõle nagyon sokat tanultam. Pedig amikor megismertem, addigra már sok képet készítettem, elvégeztem tanfolyamot, rendszeresen olvastam fotós könyveket, újságokat. Az 1990-es évek elején ismerkedtünk össze, utána rendszeresen találkoztunk, vittem hozzá fotókat, amiket végignézett és mindrõl elmondta, hogy mitõl rossz vagy „talán használható”, hogyan lehetne jobban csinálni: „Tamáskám, ez a kivágás nem jó, itt kellene megvágni, de jobb lenne, ha lépnél jobbra hármat és onnan újra elkészítenéd…”. „Tudod, az nem fényképezés, ha az utcasarkon megállsz, elkezdesz forogni körbe-körbe, 24-szer vagy 36-szor megnyomod az exponálógombot és már fotómûvésznek érzed magad. A képet meg kell komponálni. Spontán kattogtatásból nincs jó kép. Talán, ezerbõl egy.”  Ilyeneket és ehhez hasonlókat mondott, amikor nézegette a fotóimat.

Télelõ (2006)

- Milyen szempontok, témák szerint készítesz fotókat?

- A munkahelyem miatt, mostanában több a „kötelezõ” jellegû fényképezés: rendezvények, építkezések, intézmények, épületek, kiállítás megnyitók, ünnepségek… Kevesebb az „alkotó” fotografálás, amit sajnálok, mert az sokkal közelebb áll hozzám, mint a dokumentumfotózás. Nincs kialakult kategória, többféle irányzatot szeretek, amibe beleférnek az élet-, tájképek, szociofotók. A portrét nem szeretem, bár próbáltam ellesni dolgokat Zsókától. Õ Örkényben volt sokáig „A fényképész”.

- A munkahelyi fényképezés mellett hol tudod alkalmazni fotós szaktudásodat? Milyen bemutatkozási lehetõségeid vannak? Sztana Károly képzõmûvészeti kiállításainak meghívóira a fotókat a mûalkotásokról Te szoktad készíteni…

- Részt vettem néhány - fõként csoportos - kiállításon, több pályázatra küldtem képeket, ahol elértem néhányszor helyezéseket. Tagja vagyok fotólistáknak, baráti köröknek. Van egy fotóblogom (ahova néha beszúrok 1-2 kedvenc receptet is…).

Karesz kiállításaihoz a meghívókra és a plakátokra szoktam képeket készíteni.

Reggel (2014)

- 2009-ben, Táborfalva önálló községgé válásának 60. évfordulója tiszteletére, a Táborfalvi hetek programsorozat keretében került megrendezésre fotókiállításod ”Táborfalvi hangulatok” címmel. A kiállítíás képeit könyvtárunk látogatói nap mint nap láthatják, hiszen azok könyvtárunk díszei, helytörténeti gyûjteményünket gazdagítják. A Települési Értéktár Bizottság tagjaként és fotósként milyen lehetõségeket látsz arra, hogy minél többen felfedezzék és megbecsüljék Táborfalva értékeit?

- Ahogy Pista bácsi (Tóth István, az Évszázad Kiváló Fotómûvésze) mondta: „Látni kell…, aztán megtervezni, amit látni kell, a világítást, akár vázlatot rajzolni, aztán lehet a képet elkészíteni.” Természetesen, ezek fõleg az elõre megtervezett, megkomponált képekre (pl. portrék) igazak.
De, Táborfalván, az egykori Örkénytáborban és Telepen, illetve a környéken nagyon sok látnivaló van. Ezeket kell megkeresni, felfedezni. Amikor van idõm, el szoktam indulni és keresgélek, például régi útszéli kereszteket, romos, elhagyott egykori intézményeket (pl. iskolákat), valamirõl vagy valakirõl nevezetes épületeket, tanyákat… vagy csak az egykori helyüket.

Teljes napfogyatkozás (1999, film)

- Több évtizeden át tanítottál a táborfalvi általános iskolában matematikát, technikát és informatikát. Az elsõ informatikatanár voltál iskolánkban, úgy tudom, az elsõ számítógép megjelenése is a Te nevedhez fûzõdik…

- Még az 1980-as évek végén - Görögországból - a hátizsákban lévõ farmernadrág szárában - behozott Sinclair Spectrum (COCOM-listás volt) számítógéppel szakkört indítottam. Hatalmas volt az érdeklõdés, pedig egy gép, egy fekete-fehér TV-vel volt összekötve. A gyerekek, egymást kivárva ültek a gép elé. Tanítottam nekik a BASIC programozási nyelv alapjait – természetesen, a szakkör második felét kitevõ játék volt, amit legjobban vártak…
Aztán elkezdték az iskolákat számítógéppel ellátni, pályáztunk, nyertünk. Ezek mind házi számítógép kategóriába tartoztak (Commodore 64, Videoton TV-Computer, Primo, HT-1080Z…).

Az elsõ „igazi” személyi számítógép egy IBM PC XT volt. Tóth Rozália (1946 – 2015) festõmûvésznek rendeztünk egy kiállítást az általános iskolában, ahol az eladott képek árát felajánlotta egy komplett számítógép vásárlására.

- A digitális fényképezés megjelenésérõl mi a véleményed?

- Ma már mindenki ezt használja. Van néhány ismerõsöm, aki még filmet (sõt, üveglemezt) használ, de csak hobbiból. Mindenkinek van digitális gépe. Más kérdés, hogy ezzel elöntött mindent a sok vacak kép, mindenféle utómunka nélküliek. Igazándiból, a legtöbb embernek nincs is igénye a minõségre.
Nagyon ritkán veszem már elõ a gyûjteményembõl valamelyik filmes gépet – csupán nosztalgiából. Minden felgyorsult, a digitális géppel készített kép perceken/órákon belül válogatható, feldolgozható. Mára a minõség is olyan, hogy a jobb vázak, jó objektívekkel készített képek többméteres nagyságig nagyíthatók. Ha belegondolunk, a 4-5 mm-es, mûanyag lencsés, mobiltelefonnal készített képek közül – szerintem – senki nem akarta - még mondjuk, 2x3 méteres nagyságra – kinagyíttatni a macskájáról vagy a születésnapi tortáról készült fotót és ekkorában nézegetni. Azért is, mert ezeknek a képeknek a 99,99%-a valamelyik közösségi médiára kerül fel – mindenféle utómunka nélkül -, ahol az említett felületek még le is butítják a képek felbontását, minõségét… Azt gondolom, aki minõséget szeretne, az meg is tesz érte mindent. Viszont, az igénytelenség nagy úr...

Egyedül II. (2007)

- 2013 óta készítjük együtt a táborfalvi könyvtár honlapját, ahol nemcsak a tartalom a fontos, hanem szükséges fotós és informatikus szaktudás is a tartalmak közvetítéséhez, színvonalas megjelenésükhöz. Mit gondolsz az informatika és a fotózás kapcsolatáról? Milyen jövõt látsz a fényképezés számára, amikor akár mobiltelefonnal is bárki készíthet kiváló minõségû fotókat?

- Elõzõleg, erre – részben - válaszoltam. A könyvtár honlapján, az elmúlt 10 évben is megnövekedtek a képek méretei. 2013-ban elég volt – az akkori monitorok felbontása miatt – mondjuk, kb. 600x800-as képpont, tíz évvel késõbb feltöltött képek hosszabb oldala már legalább 1600 képpontos.

- Milyen terveid vannak a fotózást illetõen?

- :-) Jó lenne többet fényképezni úgy, ahogy igazán szeretek! Nem szeretném „mûvészinek” nevezni, de abba az irányba haladni. A könyvtárunk honlapjára és más weboldalakra felkerülõ képeknél is szeretek jó minõséget és igényességet produkálni.  Ezért van az, hogy például egy sima kiállítás megnyitó 30-40-50 képével képes vagyok fél éjszakát dolgozni, hogy kinézzenek valahogy. Ugyanis, egy több százezer Ft-os objektív is torzít, elõfordulnak a képeken torz arcok vagy nem odavaló dolgok, amiket javítani kell.
A közeljövõbeni tervemben van, hogy az 1980-as évektõl a napjainkig készült negatívokat digitalizálom. Ez kb. 3-4 ezer 24 és 36-os film…, melyeken rengeteg iskolás kép is van

Nem titok, kedvencem a fekete-fehér. Ez is Tóth Istvánról ragadt rám – a színes képeken elveszik a lényeg a sok-sok szín miatt. A fekete-fehéren ki lehet emelni a lényeges részeket – egy arcot, egy kezet vagy bármilyen lényeges részt, ami odavonzza a tekintetet.

- Azt kívánom, hogy legyen elég idõd, lehetõséged a minõségi fotózáshoz! Köszönöm szépen a beszélgetést!

- Én is köszönöm.

Borsi Mária

További képek a galériában >>

Kapcsolódó tartalmak:

- A magyar fotográfia napja

- A hét fotósa: Tóth István, az Évszázad Kiváló Fotómûvésze (Mai Manó Ház blog)

- Tóth István, fotómûvész (Wikipédia)  
 
- Sponga Tamás Fotóblog

- Sponga Tamás Fotólista képtárban lévõ képei

- Sponga Tamás "Táborfalvi hangulatok" címû fotókiállítása (2009)

- 77 – Interjú Sponga Tamás fõszerkesztõvel (Táborfalvi MOZAIK, 1999. június, 12. oldal)

- Egy nem mindennapi élet mozaikjai - Almási Anikó írása Tóth Rozália festõmûvészrõl

- Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét)