Köszöntök Mindenkit Bán Tibor festõmûvész kiállításának megnyitóján!

Amikor végignéztem a kiállítás képeit, különös, meditatív hangulatba kerültem. Tájképek, csendéletek, egy régi tanya, egy száguldó lovas fogat… Fáradt zöldek, barnák, õsz, tél…

Az elsõ gondolat, ami felmerült bennem, hogy miért fest valaki tanyákat, lovakat a XXI. században? Van ennek létjogosultsága? Hol van ez már? És aztán a válasz mégis az lett bennem, hogy mikor is volna nagyobb létjogosultságuk ezeknek a festményeknek, mint most… Hiszen, amit közölnek, amit átadnak nekünk, az a legszebb, a legemberibb életfelfogás igenlése: a szuverén, önálló élet, az önfenntartás képessége összhangban a természettel, fákkal, állatokkal, növényekkel és ezáltal összhangban egymással is, az emberekkel. Ezek a képek a tiszta, igaz élet hírvivõi egy olyan világban, a mai létezésünkben, amikor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mire születtünk: a teremtett világ szeretetére, óvására és a munkára. És eszembe jutott apai nagyapám, aki egy szatmári tanyán gazdálkodott. Mikor munkához látott, kérte Isten áldását, mikor befejezte, elvégezte a munkát, hálát adott Istennek. Panasz szó el nem hangzott, tették, amit kell, felismerték, elfogadták és betöltötték életfeladatukat.

Miért fest valaki alföldi tájat, tanyákat és a lovakat a XXI. században? Van még egy válasz erre: mert így hiteles a mûvész. Önmagát, az általa ismert és szeretett világot képviseli. Bán Tibor az Alföld festõje, 1963-ban született Kecskeméten, Kecelen nevelkedett, elmondása szerint igyekszik ma is úgy élni, mint amiben felnõtt. Faszobrászatot tanult, de igazából mindig a festészet vonzotta. Kedvencei Munkácsy Mihály, Paál László, Mészöly Géza és a németalföldi festõk. Mesterei Bozsó János és Gayer-Móricz Róbert festõmûvészek. Egy szakmai értékelésben így írnak Bán Tibor mûvészetérõl: „A színekkel való mesteri bánni tudás mellett Bán Tibor erõssége kiváló kompozíciós képessége. A háttér szinte sohasem homogén, ég és föld szervesen összefügg, egymást erõsítõ egység. A képi világ merõ dinamizmus, de a nagyszerû szerkesztés a részeket egyensúlyba helyezi. Bán Tibor a színekben gazdag langymeleg õszt és a nyugalom csendjébe alámerült téli világot festi.  Festészetében kiemelt jelentõsége van a fénynek. A napfény olykor valósággal betör a képek mezejébe, elönti és átszínezi a tájakat. Bán Tibor realista festészete romantikus elemekkel tarkított. A tájképfestészetet érzi legközelebb magához, de portréi, életképei hasonlóképpen festõiek és kifejezõek. Ecsetkezelése finom, már-már bravúros.” *

Losonci Miklós mûvészettörténész szerint Bán Tibor „a felhõk barátja”.

A jelenlegi kiállításon Bán Tibor elsõsorban tájképeit szeretné bemutatni. Elõzõ kiállításain nagyrészt lovakat, a rónán vágtató pusztaötöst vagy lovas fogatot ábrázoló festményeket, de ökröket, ökrös szekereket is láthattunk. Ezeken a képeken sokszor a paraszti élet hétköznapjait mutatja be. Kedvelt idõtöltése a horgászat. A vízpart, a halászás, horgászás ábrázolása is sok festményének szeretett témája.  Ahogy a mûvész fogalmazott: benne él a tájban. Elmondása szerint nem foglalkozik a mûvészeti divatokkal, azt festi, amiben él.

Bán Tibor alkotásai Ausztria, Németország és a volt Jugoszlávia országain kívül Japánba is eljutottak. 1986 óta rendszeresen részt vesz hazai kiállításokon. A mûvészeti alkotótelepek aktív résztvevõje.

Azt kívánom mindannyiunknak, hogy éljünk olyan méltóságteljes, szeretetteljes, tiszta életet, mint amit ezek a festmények sugároznak!

* https://galeriasavaria.hu/muveszek/ban-tibor/