- Szeretném megkérdezni, miért választotta Kati a pedagógus pályát?

- Visszamenõleg nagyapám és szüleim pedagógusok voltak. Az õ példájuk, pedagógiai elhivatottságuk állt elõttem és már kisgyermekkoromban is játékosan tanítottam a húgomat   írni, olvasni. Eredetileg alsó tagozatos tanító néni szerettem volna lenni, de a Nagykõrösi Tanítóképzõ, ahova jelentkeztem, éppen megszûnt, így kerültem az általános gimnáziumba és innen pedig a szegedi József Attila Tanárképzõ Fõiskolára, matematika-fizika szakra, itt szereztem diplomát. Nemrég volt a 48. évfolyam találkozónk.

- Hol kezdte a tanári munkát Kati?

- Táborfalván kezdtem tanítani és innen is mentem nyugdíjba. Érdekes szituáció volt, mert édesapám, Csûrös Miklós volt az igazgató és úgy éreztem, minden erõmet bele kell adnom a tanításba és nevelésbe. Úgy érzem, hogy ez a kettõ összetartozik. Most, az évfolyam találkozón a többieknek is ugyanez volt a véleményük. Nem értünk azzal egyet, hogy az iskola feladata csak az oktatás.

- Csûrös Miklós igazgató úrról és feleségérõl, Jolánka nénirõl sokan emlékeznek meg szeretettel. Hogy kerültek õk ide Táborfalvára és milyen tevékenységet folytattak?

- Apai nagymamámnak volt része a Vogt-kastélyban. A Vogt-kastély nagyanyám nagyapjáé volt, aki borkereskedõként a kastély környékén lévõ nagy szõlõültetvényekbõl kisvasúton, csillékkel hordatta be a termést a pincéhez. A pince talán ma is megvan valamennyire, akkoriban nagyon korszerû, Európa-szintû pincének számított. A kastély gyönyörû volt. Édesapám a II. világháború végén a fogságból idejött nagymamámhoz és édesanyám a négy gyerekkel is idejött Oroszhegyrõl. Oroszhegy Kolozsvár közelében van. 1946 óta élünk Táborfalván, szüleim itt kezdték a tanítást még a Pálóczi Horváth-telepi iskolában, az iskola melletti szolgálati lakásban laktak. Nagyon szerettek ott élni, összevont osztályokban folyt a tanítás, igazi közösségben éltünk. Amikor tanítani kezdtem, a tantestületben is ezt a közösséget tapasztaltam meg. 1964-ben férjhez mentem, férjem Szikora János szintén pedagógus volt, alsó tagozaton tanított, késõbb felsõ tagozaton éneket oktatott. Táborfalvi születésû volt, lokálpatrióta. Sportkör elnök, könyvtáros volt, szerette Táborfalvát, sokat tett fejlõdéséért. Férjemet korán elvesztettük, 1988-ban halt meg.

- Mindabból, amit elmondott eddig Kati, úgy látszik nekem, hogy akkoriban a falu is valódi közösségként mûködött. Mi volt a szerepük ebben a pedagógusoknak?

- Mi úgy éreztük, hogy a gyerekek nevelése a szülõkkel való kapcsolattartással együtt végezhetõ és ha már a pedagógusok a szülõkkel tartják a kapcsolatot, akkor a falu már közösséggé kovácsolódik. Valamennyien arra törekedtünk, hogy a gyerekeket neveljük, hogy helyüket meg tudják állni az életben. Annak idején egész estét betöltõ mesejátékot tanítottunk meg a gyerekekkel, mindenki szívét-lelkét beleadta, kosztümös, zenés darab volt. Az óvodai pedagógusok és a szülõk is segítettek.

- Mit tartott Kati legfontosabbnak a tanári munkában?

- Elsõsorban azt, hogy a tantárgyat megszerettessem a gyerekekkel és a gyerekek nevelését. Úgy gondolom, hogy ha a tanár belép az osztályba, akkor csak pedagógus (a szó legszorosabb értelmében), ahol a pedagógus személyisége a munkaeszköze, nagyon fontos külsõ megjelenése, magatartása is. Hitelesnek kell lennie a gyerekek számára, hogy ne csak szakmailag, hanem emberileg is feleljen meg.

- Milyen problémákat lát ma az oktatásban Kati, milyen változtatásokra volna szükség?

- Véleményem szerint az egész jelenlegi oktatási rendszert át kellene alakítani, hogy ne csak szakbarbárokat neveljünk, hanem embereket.

- Hogy változott meg Kati élete nyugdíjazása óta?

- Már 14 éve vagyok nyugdíjas. Azóta az unokáimat nevelem, segítek a gyerekeimnek, utazgatok, fõleg legidõsebb lányomhoz szoktam kimenni évente Floridába. Sokat olvasok, megtanultam számítógépet kezelni. Tevékeny életet élek.

- A családban folytatódik-e a pedagógusi hagyomány?

- Legidõsebb lányom szeretett volna óvónõ lenni, de úgy alakult az élete, hogy a színháznál kötött ki. Késõbb Floridába ment, ahol megszervezte a magyar iskolát. A kint élõ magyarok gyerekeivel foglalkozik. Szeretné, ha megismernék Magyarország történelmét, nem felejtenének el magyarul írni, olvasni, beszélni. Középsõ lányom két évig volt napközis nevelõ, nagyon szerette a gyerekeket, késõbb mint könyvtáros dolgozott és tartotta a gyerekekkel a kapcsolatot. Legkisebb lányom pénzügyi területen dolgozik. Legnagyobb unokám ebben a tanévben érettségizik, kitûnõ tanuló, szorgalmas, kitartó. Érdekli a geológia és a meteorológia. Középsõ unokám az általános iskola negyedik osztályába jár, eddig még kitûnõ volt. A legkisebb unokám, aki Floridában él, másodikos.

- Köszönöm a beszélgetést! További szép éveket, sok örömöt kívánok!

Lejegyezte: Borsi Mária

(2009)