Március végén nyílt meg és egy hónapon át volt megtekinthetõ Szücs Gábor önálló kiállítása a táborfalvi Jókai Mór Közösségi Színtér nagytermében.

- Nagy szeretettel fogadtak a kiállításmegnyitó résztvevõi és ugyanez a szeretet sugárzott belõled és barátaid, Kiss Viktória, Nagy Róbert és Szász Borisz, a Békéscsabai Jókai Színház mûvészeinek elõadásából, akik egy operett mûsort ajándékoztak a táborfalvi közönségnek, amit ezúton is szeretnék megköszönni!
Mit jelent számodra, hogy Táborfalván önálló kiállítással mutatkoztál be?

- Bár ez volt a harmadik önálló kiállításom, mégis, amikor megtudtam, hogy megvalósítható lesz Táborfalván (hála Lõrinczi Gabriellának, akinek ezúton is köszönöm, hogy mozgásba lendítette a folyamatot), a szokásosnál is jobban izgulni kezdtem. Minden alkalom fontos, és sokat jelent számomra, de most mégis az otthonomról volt szó. Itt a résztvevõk nem érdeklõdõ ismeretlenek voltak, hanem a család, barátok, régi ismerõsök, tanárok, osztálytársak és munkatársak, akiknek a részvétele sokat jelentett. Örültem a lehetõségnek, hogy itthon is megmutathattam a képeimet, és hogy ilyen sokan emlékeztek rám és kíváncsiak voltak arra, hogy miket alkotok. Izgultam, hogy a vendégeknek egy kellemes hangulatú programmal készüljek, de hála kedves barátaimnak, szerintem, ez sikerült. Nagyon hálás vagyok nekik a támogatásért, és remélem, hogy mindenki élvezte a mûsort és megkedvelte a mûvészeket! :-)

- Mikor kezdtél festészettel foglalkozni? Mit szeretnél közölni képeiddel?

- 2019-ben, egy barátom hatására festettem elõször vászonra. Bár akkor a végeredmény nem volt valami szép, valahogy mégis hatással volt rám és próbáltam újra és újra alkotni valamit. Ennek már öt éve és azóta autodidakta módon fejlesztem magam. Bár az élet néha úgy hozta, hogy hónapokon vagy akár egy éven keresztül nem festettem semmit, manapság, ha van egy kis szabadidõm és ihletem, akkor igyekszem produktívan tölteni, gyakorolni és tovább fejleszteni magam, mert még van hova! :-)
Leginkább tájképeket festek a saját fantáziámból. A színhasználatom miatt kicsit mesésebbek, mint kellene… :-) Ez néha még zavar, de kezdem megérteni, hogy ez az én stílusom. A képeim talán így még különlegesebbé válnak. Nem tudnám konkrétan megmondani, hogy miért pont tájakat, és miért ilyen színekben, de ezek szerint, ez rejlik bennem. A mûvészet amúgy is szubjektív... mindegy, hogy mit mutatnék vagy közvetítenék a festményekkel, hisz minden emberbõl más és más érzéseket válthatnak ki. A lényeg, hogy ha ez megtörténik, akkor már megérte megfesteni.

Piros esernyõ (2022., vászon, akril)

- Táborfalván nõttél fel, itt jártál általános iskolába. Hogy alakult az életed ezt követõen?

- Örkényre jártam középiskolába, ahol leérettségiztem, majd szereztem egy szakmát. Ezután néhány évig még Táborfalván dolgoztam, de 2014-ben néhány barátommal felköltöztünk Budapestre, hogy kicsit kinyíljon számunkra a világ. Imádtam ezeket az éveket, de ahogy ez lenni szokott, mindenki rátalált a saját útjára és önállóan haladtunk tovább az életben.
Budapest után külföldre költöztem és három évig Skóciában éltem és dolgoztam. Sok embert megismertem és rengeteg tapasztalatot szereztem, de a szívem visszahúzott, így 2022-ben visszaköltöztem Pestre és azóta ott élek és dolgozom. Van egy szuper munkahelyem, ahol nagyon klassz emberekkel dolgozom együtt, illetve a színész barátaim csapatában is segédkezem néhány kreatív feladatban, fotókat, videókat és plakátokat készítek nekik. Ezek mellett, ha marad egy kis idõm, akkor az csakis a festésé. :-)

Zöld rengeteg (2021., vászon, akril)

- Milyen terveid, céljaid vannak?

- Nem szoktam nagy távlatokban tervezni. Megtanultam, hogy ha nagy terveket állítunk fel, akkor csak kergetjük õket, miközben az élet elfut mellettünk.
Az utóbbi években próbálok közeli célokra koncentrálni és lépésrõl lépésre haladni. Visszatekintve pedig örömmel tölt el, hogy ott tartok, ahol korábban el sem tudtam képzelni magam.
Az egyik ilyen közeli célom egy galéria nyitása autodidakta mûvészek számára, ahol a hozzám hasonló, még ismeretlen festõk is lehetõséget kaphatnak, hogy kiállítsák a mûveiket és bemutatkozhassanak szélesebb körökben. Örülnék, ha segíthetnék abban, hogy ismertebbé tudjanak válni és így az alkotásaik több emberhez eljuthassanak.

Csend (2022., vászon, akril)

- Milyennek látod Táborfalvát?

- Szeretem Táborfalvát. Nekem mindig ez lesz az otthon. Itt él a családom és a barátaim, akiket nagyon szeretek, így mindig szívesen térek haza.
Sokszor, ha a város túl "zajossá" válik, akkor is ide jövök és találkozom a barátaimmal, hogy feltöltõdjek egy nosztalgikus estén. :-)
Minden alkalommal, amikor hazajövök, örömmel látom, hogy fejlõdünk és haladunk elõre. Amikor megkérdezik honnan jöttem, büszkén mutatom be Táborfalvát.

- Sikeres alkotó éveket kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést!

- Én is köszönöm, és a megtiszteltetést is, hogy érdemesnek találtak az interjúra. Hálás vagyok érte, és a kiállításon kapott pozitív visszajelzésekért, tanácsokért és szeretetért is. Köszönöm szépen Táborfalva! :)

Borsi Mária

Szûcs Gábor további képei a galériában láthatók >>
Köszönjük Szücs Gábornak, hogy a fotókat rendelkezésünkre bocsátotta!