Elõször a magyar kultúra napján, majd a magyar költészet napján találkozhattunk Miskolci Istvánnal, Nagy Károllyal és Sárosi Attilával Táborfalván, akik mindkét alkalommal színvonalas, igényesen összeállított és kiválóan elõadott irodalmi esttel ajándékoztak meg bennünket.

Elsõ alkalommal Kálnoky László, majd Pilinszky János alkotásaiból válogattak, bemutatva költészetüket, életfilozófiájukat, életútjukat. A befogadó közönség részérõl koncentrációt, figyelmet, teljes odaadást igénylõ elõadások voltak ezek.

Köszönöm az elõadóknak, hogy elfogadták felkérésünket és közelebbrõl megismerhetjük õket!

Úgy tudom, Budapesten élnek és alkalmanként vállalnak irodalmi elõadásokat, térítésmentesen.  Hogy született meg az elhatározás, hogy erre az útra lépjenek? Mi motiválta a döntésüket? Nekem az elsõ gondolatom az volt, hogy egyfajta missziót teljesítenek… Ma, amikor kevesen olvasnak verseket, ma, amikor jellemzõen nincs idõnk megpihenni, visszavonulni, elmélyedni, vagy ha idõnk volna, nincs igényünk rá – nem kudarcra ítélt vállalkozás ez?

Attila: Mindenkinek arra van ideje, amire igénye van. Nekem erre van idõm. És a barátaimnak is. Világéletemben érdekelt a vers, a színház és hasonló dolgok. A két „tettestársam”-at szintén.

Károly: Barátok vagyunk, miért ne csinálnánk ilyesmit? Kudarcra ítéltnek nem mondanám a vállalkozást, mert mindig van néhány ember, akinek szintén van ideje arra, hogy megnézze az elõadásainkat

Pilinszky-est a táborfalvi könyvtárban, Nagy Károly, Sárosi Attila, Miskolci István
(Fotó: Borsi Mária)

Misu: Évek óta idõrõl idõre létrehozunk ilyen mûsorokat olyan szerzõktõl, akik megérintettek minket. Volt például Berda József-, valamint Baka István-estünk, létrehoztunk különbözõ költõktõl szerelmes vers összeállítást, illetve a legutóbbi mûsorunkban más és más alkotóktól humoros szövegekbõl állítottunk össze egy estet.

Kérem, hogy mutatkozzanak be Olvasóinknak!

Nagy Károly vagyok. Halálomig. Nyugdíjba vonulásomig magyar - és drámaszakos tanár voltam.

Sárosi Attila vagyok. Ahogy mondani szokták, csak akasztott ember nem voltam még. Ifjan színész akartam lenni, majd könyvtáros lettem, és az evolúció szabályai szerint utána voltam munkanélküli és önkormányzati fûkaszáló is. Jelenleg nyugdíjas.

Miskolci István vagyok, de leginkább Misu. Jelenleg informatikus, korábban évekig matematika-fizika tanár voltam. A dinoszauruszok kihalása óta gitározom, klasszikus zenét játszom és verseket zenésítek meg.

Hogy választanak szerzõt? Hogy születnek meg az elõadások?

Misu: Rendszerint Károly hozza az ötletet, és még nem volt rá példa, hogy ne értettünk volna egyet a választásával. Mi rábólintunk, mert nem tud több évtizedes barátság után olyat mondani nekünk – nem is akar –, amivel ne értenénk egyet.

Attila: A próbák olvasópróbái szintén egy kellemes pesti kávézó kerthelyiségében folynak, mert én nagyon szeretem a sört, a többiek meg dohányoznak. Egy bizonyos szint elérése után lakáson folynak a próbák.

Hol szoktak fellépni? Milyen tapasztalataik vannak a közönségrõl?

Károly: Ez alapvetõen egy lakásszínház, és ahogy a Micimackóban írva vagyon: Nyuszi üzletfelei és barátai a legfõbb nézõközönségünk. De esetenként – ha hírünk eljut hozzájuk -, kapunk meghívást szervezetektõl, ahová örömmel elmegyünk. Így jutottunk el pl. Önökhöz Táborfalvára, az Önök kultúrmissziósa, Nagy Bence invitálására, akinek a meghívást ezúton is köszönjük.

Humoros est, Nagy Károly, Sárosi Attila, Miskolci István
(Fotó: Wallner József)

Misu: Valljuk be, ez egy rétegmûsor, amit mi csinálunk, nem vonz annyi nézõt, mint egy popzenekar. De idõnként hallunk a nézõink részérõl építõ kritikát, amit meg is fontolunk.

Mit gondolnak mai világunkról? A mûvészet szerepérõl? A jövõrõl?

Misu: A világ szép, ÉLNI JÓ és arra kell törekedni, hogy mások is jól érezzék benne magukat. Hogy ezt néhányan akadályozzák? Háborúk? Gazdasági válság? Stb.? Igen. Ezek rányomják bélyegüket életünkre.

Károly: A mûvészet tükör. (Nem én mondtam, Shakespeare.) Ha valaki belenéz és megijed a látványtól, akkor van remény. A jövõ?

Attila: Jaj, erre hadd mondjak én valamit!

Károly: Jó.

Attila: Egy Sándor György idézet jut az eszembe: „Fiatalok! Tiétek a jövõ! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz!”

Milyen terveik vannak?

Károly: Amíg van bennünk erõ, ezt ebben a szellemben folytatni. Most egy Kormos István-est izgat minket, nemsokára talán már el is tudjuk kezdeni a próbákat.

További szép, alkotó éveket kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést!

Borsi Mária