A Táborfalvi Mozaik címû közéleti lap felelõs szerkesztõi feladatait Fekete Gyula látta el 2016. júniusától kezdõdõen a 2024. június havi lapszámig. Nem kis idõ ez egy újság történetében.

- Mi vezetett ehhez a döntésedhez, hogy befejezed a felelõs szerkesztõi munkádat? 

- 8 év hosszú idõ. Annyi minden történt ezalatt az idõ alatt, hogy felsorolni is nehéz lenne. A végsõ döntést egy új munkahely miatt hoztam meg, ami egész embert kíván, így nehezen tudom már összeegyeztetni a Mozaik szerkesztésével.

- 2016-ban milyen tervekkel, elképzelésekkel indultál a lapszerkesztésnek, mit tudtál megvalósítani? Milyen tapasztalatokat szereztél az elmúlt nyolc év során a Mozaik újság szerkesztésekor? 

- Õszintén megvallva, nem voltak konkrét terveim. Elõzõ évben jelent meg a könyvünk Örkénytáborról és ennek kapcsán beszélgetve Tóth Bertalannal, az akkori polgármesterrel, jött a felkérés, hogy vegyem át az újságot az éppen leköszönõ akkori szerkesztõtõl, Almási Anikótól. Az újság mostani szerkezete folyamatosan alakult ki, a mostani tematika a szerkesztõség felállásával alapozódott meg, amihez nagyban hozzájárult a te személyiséged, mûveltséged, alaposságod, Kati (Nagy Andrásné) lendülete, frissessége és feltétel nélküli támogatása, hogy fejlõdhessen a lap, valamint Sevecsek Peti odafigyelése és mindhármunk földöntartása, ha már túlságosan elragadtattuk magunkat. Számomra a legnagyobb tapasztalat ebbõl a 8 éves munkából az, hogy ha a cél közös, akkor teljesen különbözõ emberek is pillanatok alatt tudnak együtt dolgozni, pártállástól, mindenféle ideológiai különbségektõl függetlenül. 

- Egy újság tartalmában, szemléletében, külsõ megjelenésében meghatározó a felelõs szerkesztõ személye. Mi az, amit szerinted tovább kellene vinni a Táborfalvi Mozaiknak, mi az, amiben változásra lenne szükség? 

- Hogy mit kellene tovább vinni, azt majd döntse el az új szerkesztõ, egy ilyen váltásnak szerintem pont az lenne a lényege, hogy egy új szemlélet jöjjön. De kérdésedre válaszolva, fontosnak tartanám, hogy megmaradjanak azok az interjúk, amelyekben az olvasók megismerhetik a környezetükben élõ érdekes embereket, illetve az önkormányzati tájékoztatást kellene erõsíteni, muszáj az embereket szembesíteni azzal, hogy a községházán nap mint nap komoly munka folyik az õ érdekükben. Jó lenne egy olyan rovat, amit az olvasók írnak. Tudom, hogy ott a Facebook és a többi platform a telefonjukon, de annak közel sincs olyan súlya, mint a nyomtatásban megjelent szavaknak. 

- Kiváló nyomdaipari szaktudással és a kivitelezési megoldásokat illetõen nagy tapasztalattal rendelkezel. Úgy tudom, hogy sok helyi lap tördelésében, elõállításában részt vettél, így van rálátásod erre a területre. Milyen jövõ vár az önkormányzati lapokra? Hallottam papírhiányról, az energiaárak, az elõállítási költségek jelentõs emelkedésérõl és tapasztaljuk az olvasói szokások megváltozását is, ma már sokan képernyõrõl olvassák a híreket, nem papíralapú újságokból. 

- 38 éve tolom a nyomdaipar szekerét, persze volt benne egy-két kanyar, de a vége mindig az volt, hogy egy újabb nyomdában találtam magam. Ha jobban belegondolok, talán nincs is olyan területe a nyomdászatnak, amiben nem dolgoztam.
Véleményem szerint továbbra is van létjogosultságuk az önkormányzati lapoknak, csak csinálni kell tisztességgel, odaadással. Persze, látom én is ezt az iszonyatos technológiai dübörgést, de látom azt is, hogy a nyomtatott sajtó ilyen látványos visszaesése nem a messenger és társainak a megjelenése miatt következett be csak és kizárólag, hanem azért, mert a hazai szakma feltette a kezét és nem volt rá válasza. Mondok egy példát: pár évvel ezelõtt volt szerencsém csinálni egy nyugat-európai kiadó építészeti trendekkel kapcsolatos könyvét, itt készült Magyarországon, ha jól emlékszem, 6000 példány volt az elsõ megrendelés (késõbb kétszer lett utánnyomva). A kiadó egy merész húzással, QR- kódokkal és egyéb internetes elérhetõségekkel olyan tartalmakat tett hozzá, hogy a könyv igazából úgy tudott jól mûködni, hogy olvasni is kellett fizikálisan a kiadványt és az interneten is foglalkozni kellett vele. Szóval, ez szerintem mûködhetne nálunk is. Emlékezz vissza, hogy mi is próbálkoztunk vele a Mozaikban. Szerintem jobban rá kellett volna feküdnünk erre a vonalra. Ez is lehetne egy olyan dolog, amit javasolnék az új szerkesztõnek.
Az én meglátásom szerint a papírhiány és energiaárak növekedése, ami az elmúlt években elõállt, egy pillanatnyi tanácstalanság után, ami a szakmában felütötte a fejét, elég jól lett kezelve, hála a jól felkészült szakembereknek, akik döntéshozói szerepben vannak a vezetõ cégeknél. De hát errõl talán inkább olyan kiváló szakemberekkel kellene beszélgetni, mint a szintén táborfalvi Balizs Attila, aki hazánk egyik vezetõ könyvnyomdájának a vezérigazgatója. 

- Táborfalván nõttél fel, emlékszem, hogy könyvtárosként is dolgoztál a mûvelõdési házban, sok élmény, emlék köt településünkhöz. A Mozaikok Örkénytábor történetébõl címû könyvet Dr. Szabó József János hadtörténésszel ketten készítettétek. Lesz-e folytatása? Sok helytörténeti anyaggal, ismerettel rendelkezel, vannak-e terveid ezzel kapcsolatban? 

- Kamaszkoromat valóban itt töltöttem, a tábori életünk nagyon meghatározó volt számomra, nagyon sok szép emlék köt a településhez. Édesapám itt volt parancsnok, édesanyám pedig pénzügyi vezetõ a Petõfi laktanyában. A rendszerváltáskor pedig a mûvelõdési házban is megfordultam. Máig emlékszem arra a pezsgésre, ami akkor volt. Nem volt pénz gyakorlatilag semmire, de a lelkesedés vitt minket elõre. 90-ben még önkormányzati képviselõnek is indultam 22 évesen.
A könyvünk Jóskával egy nagyon jó kis közös munka volt. Nem sok embernek adatik meg, hogy együtt dolgozzon egykori tanárával. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Akkoriban nem volt annyi információ a település múltjával kapcsolatban, mint manapság, ezért is deklaráltuk, hogy ezek csak mozaikok.
Szeretném, ha lenne a könyvnek folytatása, mert azóta rengeteg új ismerettel rendelkezünk és nagyon sok dolgot kellene pontosítani. Sok olyan új információnk van, ami ezt igényelné. Hogy mikor kerül erre sor, azt még nem tudom.
Remélem, a helytörténeti anyagok is egyszer csak rendezõdni fognak, ha lesz rá igény, rajtam nem múlik. Egyébként is ott van még az örkénytábori emlékszoba félbemaradt kialakítása a Tiszti Klubban. 

- A Táborfalvi Mozaik újság szerkesztõségi tagjaként szeretném megköszönni sokéves munkádat, kívánom, hogy terveid sikeresen megvalósuljanak! Köszönöm szépen a beszélgetést! 

- Nagyon szívesen tettem, szívemben egy kicsit mindig táborfalvi maradok, ez nem vitás. Szeretnék én is köszönetet mondani mindenkinek, aki az évek során részt vett az újság készítésében. Nagy Andrásnénak és Tóth Bertalannak, a jelenlegi és az egykori és polgármesternek, valamint Kundra Erikának, a nemrég nyugdíjba vonult jegyzõ asszonynak legfõképp, hogy bíztak bennem és soha semmiben nem akadályozták a munkámat, a Képviselõ-testületnek is, akik minden éves meghallgatásomon egyhangúlag fogadták el a beszámolómat. Neked is kedves Marika, köszönöm a sok segítséget, amit kaptam tõled! Külön szeretnék köszönetet mondani a családomnak, akik türelemmel viselték a sok hétvégi munkát kirándulás és otthoni munka helyett és a legfõbb támaszom voltak ez idõ alatt!
Sok sikert kívánok a Mozaiknak a folytatáshoz! 

- Köszönöm szépen én is a beszélgetést!

Borsi Mária