Tisztelt Olvasó! Engedjék meg nekem, hogy mindjárt a könyvbõl származó Puskin idézettel kezdjem ajánlásomat. „Uram, ne vedd el épp eszem, inkább az éhség, a küzdelem…”
Szeretettel ajánlanám minden kedves olvasónak:

címû olvasmányt. Ebben a könyvben Jankovics Éva a leghitelesebb, a beteg ember szemszögébõl, a beteg érzéseinek, tapasztalásainak szubjektív élményét a betegség állapotának megélését adja vissza, hûen tükrözve. Rávilágítva arra a szörnyû tényre, ahogy a könyv fõszereplõje mondja önmagáról „Megnyugtató és ijesztõ felismerések között vergõdöm, ijesztõ küzdelem ez, magányos fuldoklás az életért. Lelkem a testembe zárul, minek is szárnyalna tovább? Fogoly leszek a testem börtönében.”

Azok az emberek, akik veszik a fáradságot ebben a digitalizált világban, hogy papíralapú irodalmat olvassanak, és ezen ajánlás felkelti érdeklõdésüket, azt gondolom, fejlõdnek majd általa. Nagyobb megértést, türelmet tanúsítanak akár családtagjukkal, akár ismerõsükkel szemben. Ma már nem csak az idõsebb generációt sújtja az ember spirituális lététõl való megfosztás, hanem sajnos a középkorúak körébõl is szedi áldozatait. Az olvasónak segít az életet másként látni, jobban értékelni az emberséget, egészséget, a mások iránti felelõsséget, magát a mindennapi létet.

Tanuljunk meg megállni és magunkba nézni! Meghallani és megérteni embertársainkat, családtagjainkat. És tisztelettel adózni az idõs, beteg, megfáradt embereknek.
Végül egy ismeretlen szerzõ versével zárnám ajánlásom, ami megerõsíti hitem így karácsony közeledtével a szeretet, a mások iránti figyelem fontosságáról. A szeretet ereje az önzéssel szemben. Mindenki maga dönt.

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az,
kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni...
Ha leeszem a ruhámat..., ha nem tudok rendesen felöltözni...
légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idõk, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot...
ne szakíts félbe...hallgass végig!
Amikor kicsi voltál, többször kellett elmondanom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte...
Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra!
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,...
adj elég idõt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal...
Megtanítottalak sokmindenre...
hogy egyél jókat, öltözködj szépen...
hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát...
adj gondolkodási idõt, hogy eszembe jusson... és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges...
és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám...
Ha valaha nem akarok enni, ne erõltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni...
... nyújtsd a kezed... ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked,
és hogy az utat szerettem volna elõkészíteni neked.
Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok.
Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.
Segíts járnom... segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel.
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni... hogy meg akarok halni...
ne légy dühös... egyszer ezt is meg fogod érteni...

Szeretlek gyermekem

(Forrás:  http://blog.poet.hu/kedvencek/kedves-gyermekem)

Balla Józsefné