Ali Gáborné Erika 33 éve védõnõ, 1998. október 1-je óta dolgozik Táborfalván. 

-   Hogy fogalmaznád meg Erika a védõnõi munka lényegét? 

- Szakmai megfogalmazás szerint az egészségügyi alapellátásban önállóan dolgozó, felsõfokú végzettséggel bíró szakember, aki elsõsorban az egészségmegõrzés, a helyes egészségmagatartás kialakítása, a járványbiztonság és családgondozás feladatát látja el úgy, hogy figyelembe veszi a gondozása alá tartozó népesség szokásait, hagyományait, kultúráját, társadalomban elfoglalt helyét, változtatásra való képességét, változó szükségleteit.
A védõnõi munkám megélt tapasztalata szerint munkám lényege: a csendes jelenlét. 

- Mit jelent pontosabban ez a csendes jelenlét? 

- A csendes jelenlét azt jelenti, hogy meghallani és meghallgatni, értõn figyelni,  türelemmel, elfogadással lenni a másik ember szükséglete iránt. A döntéseikhez hozzásegíteni és nem helyettük dönteni, nem megítélni döntéseiket, hanem akkor is mellettük maradni, ha látszólag a pillanatnyi döntésük nem viszi elõrébb az életüket. Fenntartani a kapcsolatot mindaddig, míg szükségük van rám, állandó jelenlét, ami biztonságot adhat.  

- Milyen helyszínei vannak a munkádnak? 

- A védõnõi tanácsadó, az oktatási-nevelési intézmények, a családok otthona és a közösségi programok.

- Milyen konkrét feladatokat látsz el? 

- Várandós anyák gondozása, nõvédelem. Nyomon követem a gyerekek fejlõdését, segítem a családokat a nekik megfelelõ egészségmagatartás kialakításában, a betegek ápolásában, gondozásában. Az egészségügyi ellátórendszer igénybevételével kapcsolatos tájékoztatást nyújtok, gyermeki jogokkal, családvédelemmel kapcsolatos teendõket is ellátok. Oktatási, nevelési intézményekben egészségnevelõ órákat tartok, amelyek arról szólnak, hogy melyek azok a veszélyeztetõ tényezõk, melyek hosszú távú fennállása visszafordíthatatlanul befolyásolja az egyén egészséges életútját.

 Közösségi programoknál minden esetben az adott csoport érdeklõdését veszem figyelembe.Állandóan jelenlévõ közösség a baba klub. A járványügyi biztonságot csak úgy tudjuk elérni, ha a védõoltások elérhetõségérõl, alkalmazásukról, hatékonyságukról pontos tájékoztatást nyújtok. 

- Milyen alapvetõ változásokat, milyen kihívásokat tapasztaltál a munkádban az elmúlt évek során? 

- A védõnõi ellátás jellege nem változott: a gondozás, a szûrõvizsgálatok, az ápolás.
Ami folyamatosan változik, az az egészséget veszélyeztetõ tényezõk köre, az egészségügyi ellátás hozzáférhetõsége, a szakmák együttmûködésének készsége.
A legnagyobb kihívást a szenvedély betegségek és a lelki élet zavarainak a gondozása jelenti. Biztonságot a mindennapi munkámban a helyben dolgozó háziorvosok szakmai és emberi támogatása jelenti számomra. 

- Jelen van életünkben a szegénység, az éhezés, a magány, a kiszolgáltatottság. Mit tehet ezekben az esetekben a védõnõ? 

- Ismernie kell az adott család vagy közösség életmódját, szokásait, szükségleteit. Pontosan meg kell határozza, mi az, ami hiányzik, milyen módok, lehetõségek vannak a saját maga által történõ változtatásra. Ha erre nincs mód, jön a szociális védõháló rendszere.

Nyilvánvalóan egy társadalmi, gazdasági problémát egy szolgálat nem tud megoldani, de abban segíthetünk, hogy feltárjuk azokat a támogató lehetõségeket, amelyek körbeveszik az érintetteket és kapaszkodót nyújtanak számukra. Az ember a legnagyobb bajban sokszor nem tud reálisan gondolkodni, a félelem vagy a fájdalom gúzsba köti. Nem tud olyan döntést meghozni, ami nyilvánvaló. A csendes jelenlét: megmutatni, ott lenni amikor szükség van rám. 

- Sokat hallunk a kiégésrõl. A segítõ foglalkozású emberek honnan merítenek erõt?

- Ahogy a Bölcsek mondják: borúra jön derû. Értem a kiégés fogalmát, értelmezni is tudom, de még nem éltem át. Az erõ a szükségbõl fakad. Ha szükség van rád jóban, rosszban akkor van feladatod, célod, reményed, örömöd, erõd. Egy gyermek mosolya, ölelése mindenen át tud segíteni engem. Nincs másra szükségem.

Ha mindannyian csak annyit tennénk, hogy észrevesszük  a mellettünk élõ szükségét és abban próbálunk a segítségére lenni, akkor a legtöbbet tesszük, ami elvárható. Nem kell nagy rivaldafény, hogy közel kerülj egy emberhez. 

- Köszönöm a beszélgetést! 

Borsi Mária