Lázár Ervin naplója, melyet budapesti évei alatt, 1984-tõl 2006 végén bekövetkezett haláláig vezetett, ablakot nyit az író belsõ világára, amelybõl irodalmi alakjai, mesehõsei táplálkoznak.

Pillanatnyi impresszióit kifejezõ mondatok, gyermekkori emléktöredékek, játékos szókapcsolatok, kitalált nevek, epés megjegyzések, hétköznapi töprengések egyaránt elõfordulnak a szövegben, ahogy novellavázlatok és teljesen kidolgozott elbeszélések is. Lázár Ervin gondolati szimbiózisban élt mûvei hõseivel és Tolna megyei szülõföldjével, "Rácpácegressel" is, melynek emlékeibõl a fõvárosban töltött évtizedei alatt is sokszor merített ihletet. Naplóját lapozgatva annak az alkotómûvésznek a lekivilága, gondolkodásmódja válik érthetõvé és szerethetõvé, akit eddig leginkább a méltán népszerû A négyszögletû Kerek Erdõ vagy a Csillagmajor szerzõjeként ismertünk.

Helikon Kiadó, 2016.