Lakóhelyünk közelében több olyan – esetenként több száz éves – kulturális, történelmi és vallási emlék található, amelyek létezésérôl nem biztos, hogy hallott mindenki.
 

Az "Értékeink" írásokban felkeressük azokat a környékbeli helyeket, romokat, épületeket, épületmaradványokat, történelmi emlékeket, amelyek néhány kilométerre vannak Táborfalvától és akár egy délutáni kerékpáros vagy autós kirándulás keretében felkereshetôk.

Nyárlõrinci templomrom

Nyárlôrinc története egészen a bronzkorig nyúlik vissza. A nyolcvanas évekbeli ásatások során bronzkori koponyadarabot, illetve 6-7. századból származó lovas vitéz csontjait találták meg a község területén.
A falu Szent Lôrinc tiszteletére szentelt templomról kapta a nevét a 13. században és elsô írásos említése 1354-ból való – akkor még Zenthlewryncz néven szerepel I. Lajos király egyik adománylevelében. Jelentôs állomásnak mondható, hogy 1392-ben a falu birtokosai pallosjogot kaptak Mária királynôtôl.

A település az 1500-as évek második felében török fennhatóság alá kerül. Az idegen uralom, majd annak kiûzése alatti hadjáratok idején a falu és környéke elnéptelenedik, egy része a „szabad” városba, Kecskemétre menekül. Szentlôrincet a török mellett járványok és tûzvész is pusztította.

Újbóli benépesedése az 1668-as év után kezdôdik, amikor I. Leopold egy védlevelet adott ki. A település elsô temploma az Árpád-kor végén épült, a 14. század elsô éveiben már állt. Az 1980-as években végzett ásatásoknál kibontották az alapfalak maradványait és feltárták a körülötte lévô 541 sírt is.

A döngölt agyagalapra, félköríves szentéllyel, téglából épített kápolnát a 14-15. század fordulóján kibôvítették. Ekkor a templomhajó falát támpillérekkel erôsítették meg.
Nagyjából száz évvel késôbb a szentély északi oldalához építettek egy négyszögletes sekrestyét. A falakat belülrôl színes falfesték díszítette és ún. féloszlopok tagolták a teret. A falu temetôje a templom köré épített kôkerítésen belül volt. Az ásatások során, a sírok állapotából és tartalmából az derült ki, hogy fôként a 14. és 17. század közötti idôszakban temetkeztek ide. A település lakóinak sokszínû és gazdag kultúrájára lehet következtetni a leletekbôl (ruhák, ruhadíszek, ékszerek, használati és viseleti tárgyak). A leletanyag a kecskeméti Katona József Múzeum régészeti gyujteményében található.

Sajnos, az 1680-as évektôl folyamatosan pusztult a templom, 1880-ban egy vihar ledönti a tornyát, újjáépítése elmaradt – a 19. század végére szinte teljesen teljesen romba dôlt.

[stx]