Molnár Julianna a táborfalvi általános iskolában tanított 1969-tõl nyugdíjba vonulásáig, 2005-ig.

- Hogy kezdõdött a pályád, hogy választottad a tanári foglalkozást?

- Táborfalvi születésû vagyok, Táborfalván végeztem az általános iskolát, az alsó   tagozatot még a Csurgay majorban lévõ iskolában, a felsõ tagozatot a jelenlegi iskolában. Akkoriban épült a jelenlegi  általános iskola  négy tanteremmel. Az általános iskola befejezése után Nagykõrösre mentem gimnáziumba, az érettségit követõen az egri tanítóképzõ fõiskolát végeztem el 1969-ben, matematika – mûszaki ismeretek szakon. A táborfalvi általános iskola pályázatot írt ki, erre jelentkeztem. Csûrös Miklós igazgató úr vett fel. Elõször mindkét tárgyat tanítottam, majd úgy alakult, hogy késõbb csak a matematikára specializálódtam. Féltem, amikor tanítani kezdtem, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, de úgy érzem, hogy hamarosan elfogadtak tanárként. Jó tantestületben, igazi közösségben kezdtem a pályám, sok segítséget kaptam a kollégáktól. Szakmai kérdésekben Szikoráné Katika segített, nevelési problémákkal Bodzsárné Ágihoz fordulhattam.


- Milyen tanári magatartást tartottál fontosnak?

- Példaképem Lékó Ilonka néni volt, aki itt Táborfalván tanított hosszú évekig. A      gyerekekhez való viszonya fogott meg, hogy tudott közeledni a gyerekekhez, hogy tudott nevelni és tanítani egyszerre.


- Az õ hatására választottad a tanári pályát?

- Igen. Arra törekedtem, és ez akkoriban általános követelmény volt, hogy én, a pedagógus felkészülten menjek be az órára, az órán rend és fegyelem legyen, mert e nélkül nincs tanítás, mindig ez volt az elvem. Kezdõ koromban minden órára óravázlattal kellett mennem, ezt bármikor ellenõrizhette az igazgató vagy a szakfelügyelõ és amikor már nem volt ez a szigorú ellenõrzés, akkor is e szerint dolgoztam, így elvárhattam a tanulóktól, hogy az órára õk is felkészülten jöjjenek. Én hiszek a nevelhetõségben, csak a nevelésnek következetesnek kell lennie. Még az utolsó években is, amikor tanítottam, ezt tartottam szem elõtt. Nagyon fontosnak tartottam a szülõkkel való jó viszonyt. Elmondtam a szülõknek a gyermekükkel kapcsolatos jó és rossz tulajdonságokat vagy jellemzõket és így elfogadták a véleményemet. Igyekeztem reális képet alkotni  a gyerekekrõl, nemcsak szidtam vagy dicsértem õket. Véleményem szerint a nevelés a szülõ és a pedagógus együttes feladata. Az oktató-nevelõ munkának együtt kell járnia, mert nem oktathatunk nevelés nélkül.


- Hogy látod a jelenlegi oktatási helyzetet? Sokat hallunk az iskolai agresszióról, mi okozza ezt szerinted? Hogy lehet ezt kezelni?

- Mindenképpen meghatározó a családi háttér, de az iskolában a pedagógus személyisége a döntõ. Gondolok itt a személyes példamutatásra (amennyi tiszteletet én megadok a gyerekeknek, annyit várhatok el én is), döntõ a pályára való rátermettség, illetve az elhivatottság. Véleményem szerint a konfliktushelyzeteket a pedagógusnak kell megoldania az adott gyerekekkel, illetve a szülõkkel, ne várjunk azonnal külsõ segítséget. Hiszen a konfliktus kezelése is példaértékû a gyerekek és a szülõk számára. Szerintem az agresszió annak a megnyilvánulása is, hogy nem tudjuk megoldani a konfliktusokat. Az agresszió legkisebb jelére azonnal reagálni kell.


- Sokat változott a világ, hogy kell reagálnia az iskolának, a pedagógusnak  ezekre a változásokra?

- Véleményem szerint bármennyit változott a világ, a körülmények, a szülõk és a gyerekek, mégis vannak olyan erkölcsi normák, amiket be kell tartani és ez vonatkozik az egész oktatási-nevelés rendszerre is. A matematika oktatásról tudnék bõvebben beszélni, hiszen mindig matematikát tanítottam. Az elsõnek azt tartottam, amit még a fõiskolán egyik tanárunk mondott, hogyha én leülök órára készülni, az elsõ, hogy magam elé képzeljem az osztályt és ennek megfelelõen állítsam össze az óravázlatot:  a szóbeli számolás fejlesztését, a folyamatos ismétlés feladatait, az új anyag feldolgozási módszerét és az óravégi összefoglalást. Szerintem ennek így kell lennie a matematika oktatásában. Házi feladatot pedig annyit adjunk, amennyit ellenõrizni is tudunk az órán. Kezdõ koromban nem szégyelltem megkérdezni az idõsebb kollégákat a pedagógiai és a szakmai kérdésekrõl. Több év tanítás után is voltak olyan szakmai és nevelési problémák, melyek megoldása kihívást jelentett számomra.


- Úgy érzem, hogy nagyon szerettél tanítani, hogy változott meg az életed nyugdíjba vonulásod óta?

- Tanítani szerettem, az biztos, de 36 év tanítás után nagyon jót tett az a szabadság, hogy úgy osztom be az idõmet, ahogy nekem tetszik. Nem unatkozom, mindig megtalálom a számomra legjobb idõtöltést, szeretek utazni, olvasni. Majdnem minden évben megyek osztálytalálkozóra, melyet valamelyik volt osztályom rendez. Ezeket a találkozókat nagyon szeretem. A kollégák közül többekkel tartom a kapcsolatot.


- Köszönöm a beszélgetést! Örömteli éveket kívánok!

Lejegyezte: Borsi Mária

(2009)

Molnár Julianna 2013-ban elhunyt.