2020. március 16-án kezdõdött az iskolai távoktatás, amely nagy kihívást jelent valamennyi résztvevõnek, pedagógusnak, tanulónak és szülõnek egyaránt. Az elmúlt idõszak tapasztalatairól kérdeztem Szemere Katalin tanítónõt, aki a Csurgay Franciska Általános Iskola harmadikos osztályában tanít.

„Hirtelen indult... Szerettem ezzel foglalkozni, digitális alprogramot tanítok, ezért nem voltak ismeretlenek ezek a módszerek, de mégis úgy éreztem, fejesugrás volt a semmibe. Szerencsére, a neten kollégák, tanárok, tanítók csoportokat alakítottak, fórumok jöttek létre, Facebook csoportok születtek, -kettõnek tagja vagyok a mai napig – ötletek áradata zúdult ránk… Beléptem az összes videós alkalmazásba, letöltöttem új programokat, nagy zûr, káosz volt, a bõség zavara. Felkészületlenül érintett… Mára letisztult a kép…

Olyan alkalmazást kerestem, ahol nem kell regisztrálnia sem a szülõnek, sem a gyereknek. A célom az volt, hogy a gyerekeknek ne kelljen a Facebookot használniuk ahhoz, hogy önállóan tudjanak dolgozni. Kiválasztottam a padlet.com alkalmazást, amely olyan, mint egy digitális hirdetõtábla, virtuális faliújság. Ezt letöltés után a gyerekek közvetlenül is meg tudják nyitni. Tanítótársammal, Béres Lucával, ide tesszük ki a házi feladatokat elõzõ nap este, hogy tudják a gyerekek és a szülõk, mi lesz a következõ nap programja. Böbe néni is itt osztja meg az ének órára küldött játékos feladatait.  Ide, illetve a messenger csoportunkba lehet feltölteni a kész feladatok képét. A szülõk rendkívül együttmûködõek, bár az elején sok probléma merült fel. Meg kellett szervezni, hogy mikor, ki ér rá, ki fog a gyerekkel tanulni. Beszálltak ebbe a nagytestvérek, apukák, de az édesanyákra iszonyú teher hárult, hisz többüknek munkaidõ után kell még a gyermekkel tanulni, vagy ellenõrizni a napközbeni munkákat. Voltak technikai problémák, eszközhiány, nethiány, ami mára szinte teljesen megoldódott. Sok segítséget kaptunk. Köszönöm Szabó Mária iskolaigazgatónak és Filep Eszter fejlesztõpedagógusnak, hogy segítettek a gyerekeknek számítógéphez jutni. Köszönöm Nagy Andrásné polgármesternek és a képviselõ-testületnek, hogy segítséget nyújtott az egyik családnak az internet-elérésben.

Úgy gondolom, hogy le kell csökkentenünk az anyagot, nem lehet ugyanúgy tanítani, mint személyesen, nem lehet elvárni a szülõktõl, hogy átvállalják a tanítói szerepet. Nincs erre elég idejük, és képzettségük sem, természetesen. Ezért lecsökkentett anyagmennyiséggel, lépésrõl lépésre haladunk. Az anyag megértését diasorozat prezentációkkal próbálom segíteni. Játékos, interaktív feladatokat készítek a gyakorláshoz a Wordwall, és a Learningapps nevû oldalakon. Szerencsére, tanító társaim is szívesen alkalmazzák ezeket, a tanulóink legnagyobb örömére. Vannak gyerekek, akik ezzel a módszerrel jobban tanulnak, jobban leköti a figyelmüket. YouTube-on is készítettem már zenés videoklipet az igeragozásból. De ez iszonyatosan nagy munka, és nekem, így a nyugdíj elõtt egy évvel, jóval több idõ kell hozzá. Próbálkozom videós órákkal is. Találtam egy olyan alkalmazást, ahová nem kell a szülõnek regisztrálni, magyar nyelvû, és egyszerû. Ez a Jitsi.Meet. Itt tartottam videokonferenciát, megosztottam az én képernyõmet és azon mutattam, magyaráztam a feladatokat a gyerkõcöknek. Csak az a bajom vele, hogy olyan ez, mint vakon táncolni. Csinálom én a lépéseket, de nem látom, ki tart velem, vagy hogyan halad velem. Persze, a kész produktumokat látom, de mindig kétségeim vannak a módszereket, a mennyiséget, illetve a hatékonyságot illetõen. Nagyon várom már, hogy újra a régi módon, személyesen taníthassak!

A jelenlegi helyzet megtanított arra, hogy mennyi lehetõség van a differenciált, személyre szabott tanulásra. Ezeket a módszereket szeretném alkalmazni a jövõben is. Azt is látom, ahogy már említettem, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehet annyi tananyagot megtanítani, amennyire szükség volna, viszont a készségfejlesztésben talán nem lesz probléma. Az osztályozást nem szeretem, mert leginkább a szorgalom számít most, nem lehet a hagyományos módon értékelni. Mindenképpen pozitív dolognak tartom, hogy közelebb került egymáshoz szülõ, gyerek és pedagógus, segítjük egymást, jobban látjuk egymás nehézségeit. 
 A pedagógustól kreativitást, a gyerekektõl önállóságot, a szülõktõl önfeláldozást kíván az otthontanulás.”

Szülõi szemmel...
Molnárné Ujj Márti háromgyermekes édesanya: Máté második osztályos, Gergõ ötödik osztályos a Csurgay Franciska Általános Iskolában, Dávid kilencedikes szakközépiskolás Kecskeméten. Márti dolgozik, így munka mellett kell megoldani az otthoni tanulást.
„Szerencsés vagyok, mert férjem itthon volt, a munkahelyén szabadságolták õket, így sokat segített a gyerekeknek. Elõször megijedtünk, most mi lesz, de aztán belerázódtunk!

Gergõvel és Dáviddal nem kell tanulni, önállóan tudnak dolgozni. Máténak segítek többet, elküldöm a megoldott házi feladatokat. Reggel 8 órakor leülnek a gép elé, megkapják a feladatokat, a megoldásokat lefényképezzük és messengeren vagy e-mailben elküldjük a tanító néniknek, a tanár néniknek. A kicsiknek délután két óráig kell beküldeniük a megoldott feladatokat. Minden segítséget megkapunk a pedagógusoktól, nagyon türelmesek és rugalmasak, mindent meg tudunk beszélni. Van Facebook csoportunk, így közvetlen kapcsolatban vagyunk a pedagógusokkal és a szülõkkel is.

Bizonyos tantárgyakhoz videót készítek, és azt küldöm el, ilyen az ének vagy az olvasásfelmérés. Testnevelésbõl a tanító néni megmondja a feladatot, például 10 perc futás vagy friss levegõn mozgás és azt teljesítjük. A nagyobbaknál kapunk videót tornagyakorlatokról, ezeket kell teljesíteniük.

YouTube-on videó-tanárok segítik a tanulást, õk magyarázzák el az új anyagot, ilyen volt például a tizedes törtek, ha valamit nem értünk, a szaktanárhoz tudunk fordulni. Le a kalappal a tanárok elõtt, minden segítséget megkapunk!

Dávidnak egész délelõtt folyamatosan órarend szerinti órái vannak, olyan, mintha az osztályteremben lennének, tulajdonképpen videokonferencia. Volt olyan, hogy az osztálytársak közül nem mindenki kapcsolódott be, azoknak igazolatlan órának számít.
Szülõként nagyon sok türelem kell, nagyon fontos a logisztika! Szigorú napirendet kell tartanunk.
A gyerekeknek hiányoznak a barátaik, az iskolai közösség, a tanító nénik, a tanáraik. Igazi hõsöknek gondolom õket, állandóan itthon vannak, betartják a szabályokat, segítik egymást. Nagyon büszke vagyok rájuk!
Várjuk, hogy vége legyen és újra minden a rendes kerékvágásba kerüljön!”
2020. április 28. 

Lejegyezte: Borsi Mária