Láncos Ferencné Fedácsik Julianna visszaemlékezése

Tatárszentgyörgyön születtem 1949-ben. 1967. február 18-án kerültem Táborfalvára, ekkor volt az esküvõnk. Férjemmel, Láncos Ferenccel itt kezdtük el közös életünket. Elõször albérletben laktunk, aztán az anyósomnál, aki hazahívott bennünket, az Iskola utca 13. számú házba (a számozás mára már megváltozott), hogy ne kelljen albérletet fizetni. Akkoriban ez az egy ház volt az Iskola utcában az iskolával szemben. Vertfalú ház volt, szoba, konyha, spájz. Nádtetõs. Még abban az évben felépítettünk a porta másik oldalán egy kis szoba-konyhát, ez még ma is áll. Pestre jártunk dolgozni mind a ketten. Én a Kõbányai Textilbe, három mûszakban. Az iskola sokkal kisebb volt, mint most és nem egyszer elõfordult, hogy a víz majdnem felért az iskoláig, mivel a másik oldalon nádas volt, amit aztán szép lassan feltöltöttek és megmaradt a mostani horgásztó. A nádas felõli oldalon három vagy négy ház állt, a Kõrösi útnál egy. 

Itthon csak a hétvégék maradtak, de az is elõfordult, hogy hétvégén kommunista szombatra kellett menni a munkahelyre. Még a Nemzeti Színházra is gyûjtöttünk.  

Szerencsére, nemsokára a TSZ Központban kapott munkát a férjem, így nem kellett már Pestre járnunk. Ekkor kaptunk szolgálati lakást, kiköltöztünk a Papp-tanyára, ami a mostani Rega-Metall mögötti kis erdõben volt. Ez volt akkoriban a TSZ Központ. Ma már csak az erdõ van… Férjem itt a lovakkal foglalkozott, szántott, fuvarozott, amit kellett a termelõszövetkezetnek. Markó Jani bácsi volt a TSZ-elnök. A Papp-tanya egy szolgálati lakásból, egy nagy magtárból és két nagy birkahodályból állt. A magtár végében volt a lovak helye, régebben az egész épület marhaistálló volt. A hodályokat kiadták juhászoknak szezonra, õsztõl tavaszig. 1968-tól 1973-ig laktunk itt. Sajnos, a TSZ Központot felszámolták, megoldást kellett találnunk a lakhatásra és a munkára is. Vettünk egy telket a Hunyadi utcában, ott építettünk házat, egy kicsit nagyobbat, mint az elsõ volt. Kölcsönt nem vettünk fel. A férjemet egyik barátja segítette munkához, a tévéhez került kazánfûtõnek. Ekkor már négyen voltunk, két fiunk született, Fercsi 1969-ben, Imre 1970-ben. Pisti fiunk 1974-ben látta meg a napvilágot.  

A férjem nem érezte jól magát a faluban, mert nem lehetett lovakat, állatokat tartani. Egyszer jött haza a hírrel, hogy a Mácsai-tanya eladó! Régi, vertfalú épület, megvettük, költöztünk, ebbõl lett a Láncos-tanya, ezt most Nyárfás dûlõnek hívják. 1976 októberében költöztünk a tanyára, jószágokat neveltünk. 1980-ban vályogverés, falfelhúzás, tetõ, átépítettük a házat. Eljött a november, mire készen lettünk. Szegény gyerekeknek nagyon kemény évük volt. Többször elgondolkoztam, hogy tudtuk ezt így végigcsinálni? Arról nem beszélve, hogy harmados földet is vállalt Feri, hogy minél elõbb készen legyünk. Így 1976 óta itt lakom, sajnos, a körülmények néha elszólítottak.   

A családi életem egyszer csak megváltozott, és 30 év után, 1997-ben elváltunk. 

A 70-es években sokan fóliáztak, csirkéztek, disznóztak, a falu nagy része mezõgazdaságból élt. Sokan ingáztak Pestre, akkoriban a munkahelyek kifizették az útiköltséget. Sokan a gyerekeket is vitték magukkal, mert a gyárakban, üzemekben bölcsõdék és óvodák is mûködtek. A vonatok tele voltak. 

Amíg mûködött a TSZ Táborfalván, nagy területen volt szõlõ és barackos a régi 5-ös út és a vasúti sín között, akkoriban bankszõlõnek hívták, ez most ipari terület. 

Amikor idekerültem Táborfalvára, nagyon összetartó, barátságos emberekkel találkoztam. Nagy tisztelettel és szeretettel emlékszem Laczkó Jani bácsira, az akkori tanácselnökre, késõbbi polgármesterre, aki nagyon igazságos ember volt. Jani bácsi sokat tett Táborfalváért, szerette a falut és az itt élõ embereket. 

1998-tól 2004-ig tagja voltam a Táborfalvi Népzenei Együttesnek. Sokat utaztunk, mikor, hol volt találkozó, Kecskemét, Bugyi, Bogács, Kunszentmiklós. Kiváló csapat volt, mikor idõm engedte, késõbb is felléptem velük. Felemelõ volt, ezúton is köszönöm a lehetõséget, szerettem õket. 

Az életem úgy alakult, hogy majdnem 20 évig másutt éltem, mikor visszakerültem Táborfalvára, nagy változásokat tapasztaltam, jót is, rosszat is. Nagyon jó, hogy megszépült a falu, utak, házak épültek, üzemek létesültek, sok középületet bõvítettek, felújítottak. Sokan költöztek Táborfalvára, akiket már nem ismerek, az akkori gyerekek megnõttek, családot alapítottak, sokan örökre eltávoztak. Amit rossznak érzek, hogy nincs meg az a régi összefogás, segítõkészség… 

(2021) 

Elmondta: Láncos Ferencné 

Lejegyezte: Borsi Mária 

Képek a galériában:
1. Láncos Ferenc és Láncos Ferencné esküvõi képe (1967)

2. A három fiúgyermek: Fercsi, Pisti, Imi (1976)

3. Szüreti felvonulás, a Népzenei Együttes fogata; Láncos Ferenc, Katona Mihály, Láncos Ferencné, Szabados Jánosné, Katona Mihályné, Takács Annuska (1989)

4. Nõnapi rendezvény, Katona Mihály, Láncos Ferencné, Katona Mihályné (1993)

5. Láncos Ferencné népzenei igazolvány elsõ oldala (1987)

6. Láncos Ferencné népzenei igazolvány második oldala (1987)