Az Örkényi Református Missziói Egyházközség négy település, Örkény, Hernád, Pusztavacs és Táborfalva református híveit egyesíti, önálló templommal hosszú éveken át Örkény rendelkezett.

Borsi Mária könyvtáros és helytörténet-kutató ismertetõje a táborfalvi református gyülekezet és imaház történetérõl - Elhangzott a hálaadó istentiszteleten 2022. november 30-án.

30 éves a sportcsarnokunk, ebbõl közel 25 évet dolgoztam itt, kezdetben sportcsarnok vezetõként, majd szabadidõ szervezõként. A Táborfalvai Mozaik szerkesztõi arra kértek, írjak ezekrõl az évekrõl, milyen élet zajlott itt. Pezsgõ, mondhatom, de nem tudom idõrendben felsorolni az eseményeket. 

Visszaemlékezve:

Adalékok az iskola történetéhez

Táborfalva 1949-tõl lett önálló település, ekkor kapta a Táborfalva nevet. Elsõ községi tanácsának mandátuma 1950. októberétõl 1954. novemberéig tartott. A tanácsüléseken a községet érintõ valamennyi ügyrõl szó volt. 1951. január 6-án történt „az iskola letárgyalása” (így szerepel a jegyzõkönyvben). Elhatározták, hogy a központban is építenek egy iskolát, mivel az az iskolák kint vannak a falu külsõ részén (Telepi, Tábori, Csurgay-iskola). A mai általános iskola épületének „csírája”, az 1-es és a 2-es tanterem 1952-re el is készült.

A vasút elõtt

 Magyarország, Duna-Tisza köze, a XVIII. század közepén: Pest lakossága úgy 13 000 fõ, Kecskemété (Ketskemét) alig 5 000. Örkényben (Erkény) úgy 150-en élhettek, míg Ócsán (Ótsa) közel 1300-an. A Nagy-Alföldön kiépített út ekkor még nem volt. Pusztaság, földutak, tavak és mocsarak jellemezték a tájat.  Az elsõ katonai felmérés térképén (1782-1785) jól kivehetõ az Öregországút nyomvonala, amely tulajdonképpen a mai 5-ös fõút elõdje. Mivel az Alföldön építõanyag nem állt rendelkezésre, ezért ez az út sem volt kikövezve, így az gyakran nehezen járható, vagy teljesen járhatatlan volt. A környéken élõ emberek akkoriban gyalog, lóháton vagy szekéren tudtak utazni.

Az elsõ évek

Az engedélyek birtokában a Budapest - Lajos-Mizse vasútvonal építése 1888. elején megkezdõdött.

Tovább Kecskemétig

A vasútvonal Kecskemétig való meghosszabbítása már a Budapest-Lajosmizse vonal tervezésekor felmerült, sokáig mégsem történt érdemi elõrelépés.

A Magyar Honvédség megalakításának 170., illetve az elsõ világháború befejezésének 100. évfordulója mellett helyõrségük 140 éves fennállását is ünneplik idén a Táborfalván állomásozó katonai szervezetek tagjai.

A cikk 2018-ban készült.

Táborfalva fiatal, 1949 óta önálló település, története a szomszédos Örkényhez kapcsolódik.

A jelenlegi általános iskola közvetlen elõde, az úgynevezett központi iskola 1952-ben épült két tanteremmel, amely az 1960-as évekre 8 tanteremre bõvül

Táborfalva 1949 óta önálló település, ha iskoláiról esik szó, általában négy intézményt említenek az írások: központi iskola (1952), Telepi (1922), Csurgay (1891), Tábori Iskola (1931?). A táborfalvi emberek visszaemlékezéseiben azonban gyakran megjelenik még két iskola, ezek pedig a Szobros és a Szarkási, két tanyasi iskola, amelyek már nem is Pest megyében, hanem a szomszédos Bács-Kiskun megyében vannak. 

Szobros Iskola az 1930-as(?) években

Köszönöm Szeleczki Lászlónak és Szeleczki Lászlóné Marikának, hogy elhozták könyvtárunkba Basky András: Hol volt, hol nem volt  …14 tanyai iskola Lajosmizsén címû kötetét, amely sok információt tartalmaz a Táborfalvához kötõdõ Szobros és Szarkási Iskola történetérõl. 

Kicsit messzebbrõl kezdeném...

Néptanító a Szobros Iskolában

Gáspár Ödönné Opoczki Ilona (Bp., 1910. december 14. - Táborfalva, 1995. május 10.) a Szobros Iskolában tanított több évtizeden át. Köszönöm menyének, Gáspár Ödön Ervinné Homoki Gizellának, hogy fogadott otthonában és mesélt családjuk életérõl, megosztotta velünk emlékeit.

A Szarkási Iskola

Szeleczki Lászlóné Marika és Szeleczki László hosszú éveken át tanítottak a Szarkási Iskolában, ahová a táborfalviak közül is sokan jártak. Köszönöm a Szeleczki házaspárnak, hogy elfogadták meghívásomat és eljöttek könyvtárunkba. Fogadják szeretettel visszaemlékezésüket! 

Borsi Mária

  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óvodapedagógus hallgató, nagyon lelkes fiatal tagja az akkori Táborfalvi Napköziotthonos óvodának, aki fõiskolai feladatként kapta, hogy felkutassa az óvoda kialakulásának történetét. Volt néhány nagyon hideg, borús novemberi nap, amikor az óvodavezetõ, Hmiró Ferencné Ágika segítségével felkerestük azokat az embereket, akik errõl mesélni tudtak számunkra. Volt egy régi mechanikus írógépem, melyen a hallottakat lepötyögtetve megszületett 1995. novemberében Óvodánk története.

  Hidas Jenõné egykori óvodavezetõ, Kovács Józsefné egykori dadus és Kiss Károlyné Piroska néni, az elsõ óvónõ elmondása alapján idéztük fel a régmúltat.

  A 2000-es években történt feljegyzéseket Hmiró Ferencné Ágika, óvodavezetõ (1991-2022-ig) készítette óvodánkról.

„Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkrõl jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja elõre.”
- Brunszvik Teréz -

Elhangzott 2007. szeptember 15-én a táborfalvi reformátusok hálaadó ünnepi istentiszteletén a templom fennállásának 10. évfordulóján.

Dédnagyapám, Vogt József  (1848-1931) Niederabsdorfból  származó osztrák ember volt, aki a Liechtensteini hercegségben dolgozott, az uradalom gazdasági ügyeit irányította, talán intézõnek mondták ezt akkoriban.

A táborfalvi katolikusok ugyanúgy, mint a község, nem tekintenek évszázados múltra vissza, de ez az alig több mint fél évszázad viharos történelmi idõben telt el.