A Szarkási Iskola

Szeleczki Lászlóné Marika és Szeleczki László hosszú éveken át tanítottak a Szarkási Iskolában, ahová a táborfalviak közül is sokan jártak. Köszönöm a Szeleczki házaspárnak, hogy elfogadták meghívásomat és eljöttek könyvtárunkba. Fogadják szeretettel visszaemlékezésüket!

Borsi Mária 

Több mint 50 éve már, hogy Korsós István, akkori lajosmizsei mûvelõdési elõadó megmutatta közös éveink elsõ munkahelyét, a Szobros Iskolát. Úttalan utakon, lovas kocsival utaztunk. 1970. augusztusát írtuk. Vertfalú, eléggé kopottas iskola, olajos padlójú tágas tanterem, óriási vaskályhával és hatalmas ablakokkal. Természetesen, még nem volt villany, s a gyûrûs kútban sem volt víz. Az udvar elhanyagolt volt, csak a két gyönyörû, sudár nyárfa koronája tört a magasba. Mellettük állt az iskola elsõ tanítójának, Boromissza Dezsõnek a katonaszobra. Az épület egyik fele tanterem, a másik fele szolgálati lakás: két szoba, konyha, egerek, s elég rossz állapotú padló, petróleumlámpa.

Szeleczki házaspár László nevû gyermekükkel a Szobros Iskola udvarán (1972)

Készülõdtünk a tanévre. Abban az idõben a tanító fûtötte, takarította a tantermet.             Eljött a szeptember 1-je. Kiderült az ég. Jöttek a gyerekek elsõ osztálytól nyolcadikig. Csillogó szemû, kissé félénk, tiszta tekintetû gyerekek. A kisebbeket édesanyjuk kísérte. Két tanulócsoport volt: 1., 2., 3., 4. osztály délelõtt, 5., 6., 7., 8. osztály délután járt iskolába. Nekem már volt egy és fél éves tanítási gyakorlatom összevont osztályokban, és egy sikeres felvételi vizsgám a Bajai Tanítóképzõ Fõiskolára. A férjem csak 1972-ben kezdett tanítani. Itt született a két fiam, László 1972-ben, Zoltán 1973-ban. Nem volt könnyû az élet, dolgozni, tanulni, s a saját gyermekeket is ellátni. Természetesen, GYES-en sem voltam, a gyermekek ellátásában a férjem és a váltótanítás segített. 

1974. õszén, a jobb lakás reményében, a Szarkási Iskolába költöztünk. Itt már volt villany, de a kút szintén el volt iszaposodva. A férjem létrán lement a mélybe, s vödörrel hordta fel az iszapot, mindaddig, amíg nem lett annyi víz, hogy létezzünk. Évekkel késõbb lett fúrott kút különféle összefogással (Lajosmizsei Tanács, budapesti szocialista brigád), épült fürdõszoba fatüzelésû kályhával, a víz is be lett kötve a tanterembe és a lakásba. Mindezek jelentõsen megkönnyítették a dolgainkat. 

Kezdetben alsó és felsõ tagozat is mûködött. Én az alsósokat, férjem a felsõsöket tanította. A gyermekek a környezõ tanyákról jöttek, a legközelebbi is 1 km-rõl, de hoztak diákokat 7 km-rõl is. Az iskola mellett Srp-ék és a Mészáros B. család lakott. 

Sok hiányossággal küzdöttek ezek a gyerekek. Nem jártak óvodába, nem volt gazdag a szókincsük, a szüleik nehéz fizikai munkát végeztek, keveset tudtak segíteni nekik a tanulásban. A legnagyobb kincsük a jóság és a szeretet volt. A legfõbb feladatunk volt, hogy nagyon alaposan elsajátíttassuk velük az alapkészségeket: olvasás, számolás, írás, s a beszéd fejlesztése. Fontos cél volt még az olvasóvá nevelés. Ennek érdekében rengeteg verset tanultunk, sok-sok mesejátékot, színdarabot dolgoztunk fel. Az elõadásokra meghívtuk a szülõket. Ha valamiféle közgyûlés vagy egyéb rendezvény volt az iskolában, ott is szerepeltünk. Ezek fejlesztették a gyerekek önbizalmát és beszédkészségét. Azt szerettük volna elérni, hogy a szarkási gyerekeket ne érje kudarc, ha más iskolába kerülnek.

Szarkási Iskola (1978) Szeleczki Lászlóné magnós oktatást tart

Mozgalmas élet volt iskolánkban. A Bács-Kiskun Megyei Továbbképzési Kabinet nagyon jó magnós órákat írt az önálló órák hatékonyabbá tételére. Sõt, kísérleti iskola is voltunk magyarból és környezetismeretbõl. Voltak bemutató órák: Kecskemét járás iskoláiból jöttek kollégák, gyakori volt a szakfelügyelõi látogatás, híres pedagógusok (Faragó László miniszteri tanácsos), újságírók (Pásztor Magdolna a Magyar Rádiótól) is ellátogattak hozzánk. A tanulóink mindig ügyesek voltak, szorgalmasan végezték munkájukat. A tantervi anyagot, a nevelési feladatokat, évre, hónapra, napra tervezve, mindig a MIT? MIÉRT? HOGYAN? kérdéscsoport alapján terveztük. Sokféle módon ellenõriztük magunkat. Például felvettük óráinkat magnóra. Nagyon tanulságos volt. 

Jó eredményeket jó szövetségesekkel lehet elérni. Partnereink voltak a gyermekek szülei és a többi szarkási, szobrosi ember, a Külterületi Iskolák Igazgatósága, a Kossuth TSZ, drága Korsós Pista bácsi, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Az oktatás irányítóinak, Torma László, Kemmer Mihály és Sipos Ottó igazgatóknak, Halasi Mihály és Zsiér Sándor igazgatóhelyetteseknek külön szeretnénk megköszönni segítõkészségüket, támogatásukat. Szeretettel emlékezünk Kiss Karcsi bácsira is, a táborfalvi mûvelõdési ház vezetõjére, aki rendszeresen kijárt Szobrosba és Szarkásba, hogy meghívja a gyerekeket a táborfalvi rendezvényekre. És mi utaztunk a különféle bábelõadásokra, zenei és egyéb mûsorokra. (A KTSZ biztosította a buszt.) Megismertük a táborfalvi citerazenekart, majd Birinyi József irányításával Hajnal István, Jóri Lajos és Kovács László tanította az érdeklõdõ gyerekeket citerázni (1979-1986). Néhány citerát Birinyi Bandi bácsi készített. A jó oktatói munka által a gyerekek szép sikereket értek el. Versenyeken vettek részt, zenei táborban voltak a mai Szlovákiában, Pöstyénben. Béres János népzenegyûjtõ rádiófelvételt is készített dalcsokraikból. Köszönjük a táborfalvi citerások áldozatos munkáját! 

Szarkási citeraegyüttes (1980-as évek eleje)

Táborfalva csak pár kilométerre volt hozzánk, így amikor megszûnt a felsõ tagozat, a gyerekek egy része a táborfalvi iskolában folytatta tanulmányait, a többiek a lajosmizsei Diákotthonban. 

A tanyasi iskola az oktatás-nevelés fõ színhelye volt. Ezen kívül sok más funkciót töltött be. A lajosmizsei könyvtár kihelyezett állományát kölcsönözhették ki a gyerekek és a lakosok. A kezdetekben elvittük a tanyákra a könyveket. 

A tanteremben rendezvények is voltak. ÁFÉSZ közgyûlések meghívott elõadókkal, TIT elõadások (Mozsár András kultúrház igazgató, Dr. Kisjuhász Zoltán állatorvos, stb.), szentmisék, hitoktatás, választások, növény- és állattartási elõadások. Rendszeres filmvetítés volt (a Kossuth TSZ fizette). Az adott filmet péntekenként kihozta a férjem Lajosmizsérõl, levetítette, majd hétfõn visszaszállította. 

Ahhoz, hogy jó életteret biztosítsunk a gyermekeknek és mindannyiunknak, bekerítettük az iskolát, fákat, bokrokat, virágokat ültettünk, játszóteret építettünk, lefestettük az iskolapadokat, természetesen, az anyukák, apukák segítségével. 

Volt papír- és vasgyûjtés, emlékszem, egyszer öt teherautónyi vas gyûlt össze a felnõttek aktív támogatásával, melyhez a táborfalvi lakosok is hozzájárultak. 

Minden évben kirándultunk, megnéztük hazánk szép tájait, szülõk, gyerekek együtt. 

Szarkási Iskola; kirándulás, Szépmûvészeti Múzeum, Budapest (1970-es évek vége)

Egyéb találkozási pontok is voltak a lakossággal: népszámlálás, mezõgazdasági összeírás, családlátogatás. 

Mindvégig nem volt telefon. Ha valaki megbetegedett, nem tudott kimenni az 5 km-re levõ buszmegállóhoz, vagy ha az állatokkal történt valami baj, még éjszaka is bekopogtak, hogy segítsünk orvost hívni. Hozzánk jöttek, ha hivatalos iratot kellett értelmezni, kitölteni, vagy levelet írni. Mindig szívesen segítettünk. Õk ugyanígy viszonyultak hozzánk, soha nem mondtak nemet, ha szükségünk volt valamire. 

A sok munka, az együtt töltött idõ, egymásra utaltság, de fõképp a bizalom, hogy ránk bízták legféltettebb kincseiket, a gyermekeiket, összekovácsolta a tanyavilág lakóit és bennünket. Mindig összeszorul a szívünk, ha hallunk volt tanítványainkról. A legtöbbjükrõl tudjuk, hogyan él, mire vitte. Becsületes, szorgalmas, jó emberek lettek.

1986-ban született Ágnes nevû lányunk. Beköltöztünk Lajosmizsére. 

A Szarkási Iskola utolsó tanulócsoportja (1986)

A tanyavilág folyamatosan elnéptelenedett. Az oka részben a Diákotthon megépülése, a fiatalok nem a szülõk munkáját végezték, hanem fõleg a közeli falvakba, például Táborfalvára költöztek. Az iskola tanulóinak létszáma lecsökkent. Pedagógus sem jelentkezett a meghirdetett állásra. 1986 õszén nem kezdõdött új tanév. 

Az életünk legszebb szakaszát töltöttük a lajosmizsei Szobros és Szarkási Iskolában. Örülünk, hogy ott tölthettünk 16 évet. Mindig hálás szívvel gondolunk kedves tanítványainkra, szüleikre, szomszédainkra.  

(2022)

Kapcsolódó írások, képek:

A táborfalvi közoktatás történetérõl I.

A táborfalvi közoktatás történetérõl II.

Az íráshoz kapcsolódó képek a galériában láthatók

A tanyai tanítóskodás emlékezete Lajosmizsén - Interjú a Szeleczki tanító-házaspárral (2007)