A Magyar Honvédség megalakításának 170., illetve az elsõ világháború befejezésének 100. évfordulója mellett helyõrségük 140 éves fennállását is ünneplik idén a Táborfalván állomásozó katonai szervezetek tagjai.

Bár Táborfalva helyõrség történetét az elsõ katonai barakkok felépítésének idõpontjától, 1878-tól tartják számon, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban õrzött dokumentumok, illetve a helytörténeti forrásmunkák tanulmányozása, továbbá saját kutatásai alapján Juhász Gábor nyugállományú zászlós arra a következtetésre jutott, hogy a terület egy részét jóval korábban is igénybe vette a hadsereg. A helyi földbirtokosnak, Várady Gáborné sz. Csurgay Franciskának ugyanis már 1874-ben fizetett a kincstár több épület használatáért, majd ideiglenes barakkok építésére hat holdat, késõbb lovas tábor céljára újabb harminc holdat bérelt ki a honvédség. Férje halála után pedig Váradyné – a bécsi udvarnál meglévõ kapcsolatai segítségével – 1500 holdat adott el katonai lõgyakorlatok céljára a kincstárnak.
A terület, a Harmadik Katonai Felmérés (1869–1887) térképén „Baracken Lager" (Barakk Tábor) néven szerepelt, elnevezése 1907-ben Simonyi Táborra, majd Lõtértáborra változott, 1926-ban pedig az Örkénytábor nevet kapta.

Viszont akárhogy is nevezték, földrajzi adottságai és könnyû megközelíthetõsége miatt pár évtized alatt országos hírû katonai gyakorlótérré vált. A terület dinamikus fejlõdését az is jelzi, hogy a Monarchia idején már iparvasút kötötte össze a katonai tábort, a lõporraktárt és a késõbbi lõszerraktárt is. A katonai bázis mellé pedig – kezdetben a hadsereg igényeinek kiszolgálására – egyre több család költözött. Az átköltözéseknek köszönhetõen létrejött falut érintõ vasútvonalat 1889-ben adták át, tíz év múlva pedig megnyílt a postahivatal – megteremtõdött tehát a további jelentõs fejlesztések lehetõsége.

Az akkori Madarasi-tó mellett rövidesen fel is építettek egy lõporraktárt: ekkor már három tüzérségi üteg is tudott gyakorlatozni a lõtéren. 1912-ben a Pálóczi-uradalomtól újabb területeket vásárolt a kincstár, a késõbbi bõvítések eredményeként pedig 1930-ra 5600 hold területet foglalt el a gyakorlótér és a tábor. Elsõsorban a fõváros és környékének tüzéralakulatai használták a lõteret, de a birodalom szinte minden részérõl érkeztek egységek gyakorlatozni és új fegyvereiket belõni.

A Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet (1914. június 28.) után felgyorsultak az események, a tüzérség és a huszárság mellett már a gyalogság is ott gyakorlatozott. Az elsõ világháború kirobbanása után közel hatszáz orosz és bosnyák hadifoglyot szállásoltak el a barakkokban és az Örkényben élõ családoknál. A rabokkal építtették a táborba vezetõ makadám utat is. A Tanácsköztársaság bukása (1919. augusztus 1.) után a térség román megszállás alá került. Ebben az idõben a területen szintén hadifogolytábor mûködött, ahol mintegy háromezer egykori vöröskatonát tartottak fogva.

Az ezt követõ években a trianoni békediktátum kijátszására alakult lövészegyletek tartották a lõtéren hathetes kiképzésüket, az 1920-as évek második felétõl pedig a Rendõr Újoncképzõ Iskola fedõnevet viselõ páncéljármûves alosztály is ott gyakorlatozott. Szintén a trianoni szerzõdésben foglaltak megkerülését célozta az 1921-ben, már végzett lovaglótanárok vezetésével Budapesten, a Kerepesi út 49. szám alatti I. Ferenc József laktanyában létrehozott Pótló Idomító Keret is, amely a Magyar Királyi Honvéd Lovagló- tanárképzõ és Hajtóiskola fedõszerve volt. Az iskola 1930. október elsején költözött Örkénytáborba. A szükséges kiszolgáló létesítmények – víztorony, lovardák, patkolómûhely, lófürdetõ, zabsiló – felépítésére 7 641 598 pengõt fordítottak. Az iskola három év múlva egy 3200 méteres, majd egy 4000 méteres, versenyek megrendezésére alkalmas vágta- és akadálypályával bõvült. Ugyancsak 1930-ban – a már másfél évtizede ott mûködõ intézet kibõvítésével – Örkénytáborba települt a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet egyik kísérleti állomása.
Az évek során felépültek a tiszti lakások, a tiszti kaszinó, a katonai gyengélkedõ, és egy elemi iskolát is kialakítottak. Elkészült a 140×30 méteres, mobil falakkal elválasztható nagylovarda és a 60×30 méteres kislovarda. Az építkezések befejezése után Örkénytáborba helyezték a huszárképzõt is, a neve pedig Magyar Királyi Honvéd Lovastábor lett. Ekkor az istállókban 300 ló állt, közülük huszonnégyet gróf Andrássy Géza huszár ezredes, a Nemzeti Lovarda elnöke ajándékozott a tanárképzõnek.

A legfontosabb részlegnek azonban a Honvéd Versenyistállót is magában foglaló tanárképzõ számított, amelynek egyik fontos feladata az állami fedezõmének vadászatra való kiképzése és kipróbálása volt. Ide tartoztak az 1926 végén megalakult Örkényi Rókafalka kopói is, az egyedülállóan ideális örkényi terepen ugyanis rendszeresen tartottak falkavadászatokat. Az Angliából vásárolt kopók elhelyezésére a honvédség kezelésében lévõ kincstári birtok majorjában biztosítottak helyet.

Az 1930-as évekre Örkénytáborban Európa egyik legnagyobb, s a legjobbak közt emlegetett lovascentruma épült ki. Gömbös Gyula miniszterelnök javaslatára itt hozták létre 1933-ban a Magyar Királyi Testõrség Spanyol Lovasiskoláját. Az iskola – amely 1943-ig mûködött – elsõsorban a lovak idomításával foglalkozott és a lipicai ménekkel bemutatókat tartva, reprezentációs feladatokat is ellátott. Mivel a hely adottságai kiválóak voltak, az élvonalbeli sportolók szintén itt készültek a versenyekre – az olimpiai keret tagjai a tanárképzõ állományába tartoztak. Az örkényi lovasiskola tisztjei pedig bizonyítottak: a hazai versenyek mellett nemzetközi szinten is elismerésre méltóan teljesítettek. A legnagyobb sikert az 1936-os berlini olimpia hozta, ahol Platthy József százados Sellõ nevû lován, negyvenkilenc nemzet sportolóinak mezõnyében, díjugratásban bronzérmet szerzett. A magyar díjugrató sportnak mindmáig ez a legfényesebb olimpiai érme.

A második világháború alatt huszár árkász kiképzõtábor települt a helyõrségbe. Ebben az idõben vezényelték ide a 201-es zsidó munkaszázadot, amelynek tagjai a gyakorlótér bõvítése mellett egy tábori kápolnát is építettek. A Vörös Hadsereg 1944. november 4-én érte el a tábort. Az evakuálást Binder Ottó vezérõrnagy parancsnoksága alatt végezték. A Lõkísérleti Állomás kiürítésére és eszközei egy részének elszállítására még volt lehetõség, amelyek viszont helyben maradtak, azok megsemmisültek vagy hadizsákmánnyá váltak. A lakótelepen a szovjetek hadikórházat rendeztek be, a tiszti klubban volt a mûtõ, az iskolában pedig a konyha üzemelt.

Az ott állomásozó katonai alakulatok kiváló kapcsolatot ápolnak a nagyközség lakóival. Ernszt József törzszászlós, az MH Anyagellátó Raktárbázis táborfalvai bázisának vezénylõzászlósa koordinálásával rendszeresen tartanak pályaorientációs toborzónapokat, honvédelmi szakköröket a helyi és a környezõ települések iskoláiban, részt vesznek a falunapokon. A Magyar Honvédség megalakulásának 170., az elsõ világháború befejezésének 100., illetve a helyõrség megalapításának 140. évfordulóját is a katonáival közösen ünnepelte Táborfalva.

***

A TÁBORFALVA HELYÕRSÉGBEN ÁLLOMÁSOZÓ KATONAI SZERVEZETEK:

MH Anyagellátó Raktárbázis Bázisparancsnokság (Táborfalva). Megbízott parancsnok: Szabó Viktor õrnagy, helyõrségparancsnok

MH Logisztikai Központ Technológiai Igazgatóság hadfelszerelés-vizsgáló osztály.

Osztályvezetõ: Lajosbányai István alezredes

MH Bakony Harckiképzõ Központ Kiképzõbázis, Táborfalva. Bázisparancsnok: Bártfai László õrnagy

MH Katonai Közlekedési Központ közlekedésianyag-tároló és kiképzõrészleg. Részlegvezetõ: Gráfel János õrnagy

Örkénytáborban tartotta tüzérségi gyakorlatát 1912-ben a cs. és kir. 2. tábori tarackos ezred, amelynek tüzérei egy új harcászati eszközt, a Skoda Mûvek által gyártott 105 milliméteres, hátrasiklásos, hátul töltõs ágyút is bemutattak. A gyakorlat során az egyik lövésnél a csõben felrobbant egy ekrazitgránát, melynek következtében hat katona vesztette az életét: Anton Ipp (24 éves) szakaszvezetõ, Anton Brandl (23 éves), Josef Hieger (23 éves) õrvezetõk, valamint Leopold Eckinger (22 éves), Johann Polz (22 éves) és Karl Gruber (23 éves) tüzérek.

Ugyanebben az évben, szeptember 4-én egy újabb szerencsétlenség történt. Azon a napon a cs. és kir. 1. vártüzérezred 1. léggömbosztaga célfelderítési gyakorlatot tartott. Egy légrohamszerû széllökéstõl elszakadt a 300 méter magasan lévõ rögzített léggömb tartókötélzete. Az egyik kötél szabadon maradt vége olyan erõsen rácsavarodott Josef Füshl 26 éves vezetõ hajótüzér lábára, hogy nem tudta magát kiszabadítani. A vállán átvetett tartóhevederrel az emelkedõ léggömb magával ragadta a földi személyzethez tartozó Johann Gösh 20 éves tüzért is. Fákhoz, tetõkhöz csapódva mindketten szörnyethaltak.

A kötelességteljesítés közben balesetekben elhunytak tiszteletére 1913- ban „Katonai Hõsiesség és Helytállás" felirattal emlékoszlopot állítottak, amelynek avatásán Károly Albert fõherceg is részt vett.

Galambos Sándor, 2018. július 16.

Megjelent a honvedelem.hu oldalon