Az ótörök eredetû búcsú szónak többféle jelentése él a magyar nyelvben. Jelent bûnbocsánatot, búcsúvételt a bûnöktõl, a bûnökért való büntetéstõl, vagy zarándoklatot, átvitt értelemben sokadalmat. A magyar nyelvben – az egyértelmûség okán – a kegyhelyekre történõ zarándoklatot, az ott mondott ünnepi misét gyakran „szentbúcsúnak” is nevezik, az ünnepi alkalmakra oda összesereglett sokadalmat „búcsújáróknak”. De ugyanígy búcsúnak nevezik a templom védõszentjének évenként ismétlõdõ ünnepét is – ez a „templombúcsú”.

Táborfalva új katolikus templomát Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelte fel Dr. Beer Miklós püspök atya 2007 májusában. Magyarok Nagyasszonya ünnepe október 8-án van – ez a templombúcsú ünnepe.  

Ahogyan egy családban is összegyûlünk egymás névnapját, születésnapját megünnepelni, úgy a katolikus közösség is ünnepel a templombúcsú napján. Régi szokás szerint még a messzire szakadtak, elköltözöttek is gyakran visszatértek évente a templombúcsú ünnepére, az ünnepi misére – ünnepelni „anyaegyházukat”, hiszen a régi magyar nyelvben az „egyház” szó magát a templomot is jelentette –, majd otthon, a nagycsalád körében ünnepi asztal köré gyûlve ünnepeltek tovább. Miután az ünnep nem egyszer hétköznapra esik, praktikus okokból szokássá vált, hogy az ünnephez közelebb esõ vasárnapon ünnepeljük a templombúcsút.  Táborfalván  október elsõ vagy második vasárnapján ülik meg az ünnepet. Ebben az esztendõben, ez október 10-ére esik.
Valószínûleg, ez az évente összegyûlõ sokadalom vonzotta a templom köré ilyenkor a különféle árusokat, vásárosokat, „búcsúsokat”. Egy idõ után már sajnos elvált az egyházi ünneplés és a „búcsús vásárban” való forgolódás öröme egymástól, s ez utóbbi inkább a templombúcsú ünnepétõl független szórakozássá alakult.
Így a „búcsús vásár” megtartása, engedélyezése teljes mértékben a helyi polgári önkormányzat hatásköre.

Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Templom építése (2006.)

A Magyarok Nagyasszonya ünnep eredete:
Szent István halála elõtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként (Patrona Hungariae) is tiszteljük Máriát.
Az országfelajánlás 1038. augusztus 15-én történt, Nagyboldogasszony ünnepén, e szavakkal:
„Ég királynõje, e világ jeles újjászerzõje, végsõ könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”
A Szûzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követõ belsõ villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Késõbb a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, 1687-ben, megismételte az ország fölajánlását Máriának, majd azt 1693-ban ünnepélyesen megújította. 

Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Templom napjainkban

A 17. században a Patrona Hungariae-eszmére alapozva alakult ki a Regnum Marianum (Mária Országa) fogalma, ami kifejezte, hogy Szent István felajánlásával Szûz Mária oltalmazója Magyarországnak. A jelenlegi Magyarország területén több mint 100 katolikus templom titulusa („névadója”) Magyarok Nagyasszonya.
Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra. 1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.
A Patrona Hungariae sajátos képi ábrázolása a jelenések könyvében említett napba öltözött asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szûzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülõ kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara. 

(Források:
Diós István: A szentek élete; Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.; Arcanum adatbázis; Az imaórák liturgiája) 

Szakaliné Szeder Andrea