Minél inkább kutatom a vasútvonal múltját, annál több érdekes és meglepõ dolgot vélek felfedezni. Évekkel ezelõtt teljesen véletlen bukkantam rá valahol az interneten, hogy bizony, ezen a vasútvonalon valaha páncélvonatok is jártak. Na de vajon miért? Van-e köze mindehhez Táborfalvának? Mi is az a páncélvonat?

Az elsõ felfegyverzett, rögtönzött szerelvényeket az osztrákok építették 1848-ban. Ezek még csak kezdetleges szerelvények voltak, melyek nem hasonlítottak a késõbbi klasszikus páncélvonatokhoz. Az Orosz Birodalom a korábbi háborúk tapasztalatán okulva, 1912-ben négy páncélvonatot építtetett. Ezek egy páncélozott gõzmozdonyból és legalább két (géppuskákkal, vagy kis kaliberû lövegekkel felszerelt) páncélozott kocsiból, valamint két vezérlõ kocsiból álltak. A háború közeledtével ezeket a szerelvényeket vezényelték a határra 1914-ben. Az orosz fronton, Galíciában az osztrák-magyar hadvezetést meglepetésként érte a páncélvonatok látványa. Az új technika láttán megépültek az elsõ, saját páncélosaink, de nem akárhol, helyben, a fronton, a szükség-páncélvonatok (…) A háború alatt az oroszok az erõdépítészetbõl és a hadihajók kialakításából vett ötletek alapján egyre nagyobb és fejlettebb páncélvonatokat építettek. 1915-ben már 15 darab szerelvényük volt.

Páncélvonat, 1916.

Idehaza, az elsõ hat darab gyári páncélvonat 1914 decemberében készült el a budapesti Északi Fõmûhelyben, melyek közül az I. szerelvény 1914. december 5-én ért a frontra, Máramarosszigetre. Ezek egy páncélozott MÁV 377 sorozatú gõzmozdonyból és két, géppuskákkal felszerelt gyalogsági kocsiból álltak. Késõbb épültek nehéz, illetve benzinmotorral ellátott, önjáró lövegkocsis páncélvonatok is. Összesen 12 vonat épült, melyek jelentõs része az elsõ világháború végével más országok kezére került.

93 évvel ezelõtt, 1928. október 1-jétõl a Magyar Királyi Honvédség Páncéljármûves Osztályának 1., 2., 3. és 4. páncélvonatainak állandó gyakorlóhelye Örkénytábor (ma Táborfalva) lett, a gyakorlások színtere pedig a 142-es vasútvonal Lajosmizse - Kecskemét közötti szakasza volt. Ekkor a négy megmaradt szerelvény komoly átfegyverzésen esett át, a többi páncélvonatot selejtezték.

1938 májusától a páncélvonatokat újra átszervezték, átfegyverezték és átszámozták. Így lett például az egykori örkénytábori I. páncélosból 101. A második világháborúban a négy szerelvény több különbözõ helyszínen is harcolt.

Páncélvonat Lajosmizse vasútállomáson. 142-es vonal,

Budapest-Lajosmizse-Kecskemét

1944-ben új, könnyített (szükség) páncélvonatok épültek a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom katonai bizottsága, valamint a Hungarista Harcparancsnokság megbízásából. Az elsõ háromkocsis szerelvény 1944. november 1-jén készült el. Elsõ bevetésként Lajosmizse felé kellett kifutnia egy kórházvonat biztosítására, Kispest irányába. Ezután visszaküldték Ócsára, hogy a beszivárgó szovjet alakulatokat derítse fel, és ha lehet, okozzon kárt bennük. A bevetés során egy 5 db T-34-es harckocsiból álló csoportra 5 lövést adtak le. 3 épület és egy T-34-es kigyulladt, majd a vonat visszavonult Kõbányára. December 26-án a szerelvényt a németek elkobozták, a Keleti pályaudvar elõtt minden második kerekét berobbantották, így az használhatatlanná vált.

A 101. szerelvény 1945. április 3-án szovjet, a 102. szerelvény 1945 májusában jugoszláv kézre került.

A páncélvonatok selejtezésérõl keveset tudni, de az 1961-ben készült, Megöltek egy leányt címû filmben még látható az egyik szerelvény.

Gyorgyovics Krisztián

Forrás: Rónaföldi Zoltán: Páncélvonataink I-II-III.kötet [Magánkiadás, 2016, elérhetõ: MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) mek.oszk.hu]

Haditechnika LV. évf. 2021/1