Nemrégiben újabb felbecsülhetetlen értékû írással lettünk gazdagabbak a lovardák tetõszerkezetének építésérõl szóló cikk formájában, amely a „Tér és Forma” címû építészeti lap 1931. áprilisi számában jelent meg.

A nagy lovarda tetõszerkezetének összeszerelése
(Tér és Forma, 1931. április)

Az írásból kiderül, hogy hazánkban egy addig ismeretlen építészeti eljárással készültek a tetõszerkezetek, ami teljesen eltért az addig használt és jól bevált tetõépítési módszerektõl. Ennek lényege abban állt, hogy ezek az „acéllamellás, hálózatos tetõszerkezetek egymást keresztezõ, egyforma rúdjai mindkét irányban azonos hordszerkezetet képeznek. Az ívelt tetõ, mint térbeli rácsos szerkezet számíttatik, s mint ilyen, statikai hatásában igen elõnyösnek bizonyul”, állott a cikkben. Sajnos, a gyakorlat nem ezt igazolta. 1943 telén, a hó nagy súlya alatt beszakadt a nagyobbik lovarda teteje, maga alá temetve az épületet.

Külsõ kép a kész szerkezetrõl
(Tér és Forma, 1931. április)

A cikkbõl az is kiderül, hogy a tetõszerkezeteket 1930 õszén 3 hét alatt készítette el a budapesti Márkus Lajos vasszerkezet gyártó, aki egyébként ennek a Németországban már általánosan használt tetõfedési módozatnak a magyarországi meghonosítója is volt. A vasszerkezeteket nagyméretû mûpala lemezekkel borították be, nagy átfedésekkel a vízmentesség érdekében. A lemezek az Eternit-mûvekben készültek. „A mûpala-hullámlemezek rozsdabarna színûek, és mély fény- és árnyékhatásukkal az épület képét elõnyösen befolyásolják”.

A mûpala hullámlemezek felrakása
(Tér és Forma, 1931. április)

Az 1943. telén, a hó súlya alatt összedõlt nagy lovarda maradványai
(Fotó: Matyófalvi Ferenc. A képet Matyófalvi Judit
bocsájtotta a rendelkezésünkre.)

A lovardák leírása:

A nagy lovarda 140x30 méter alapterületû volt. Fedett, két végén egy-egy bejárat. Ebben a nagy épületben egyszerre három osztály is dolgozhatott. Félméteres hordozható válaszfalakkal három négyszögre oszthatták a lovarda belsejét. Mindezt úgy, hogy a falak mellett azért körbe lehetett lovagolni a teljes lovardát. A tervezõk a megvilágításra is gondoltak. Nappal a nagy ablakok, télen, borús idõben, vagy este is elegendõ fényrõl nagy teljesítményû ívlámpák gondoskodtak. A lovarda végében pihenõ-, melegedõ és étkezõ helyiségek biztosították a lovasok kényelmét.

A nagy lovarda végében épült fel a 60x20 méteres, felépítésében a nagy lovardához hasonlító kisebb lovarda. A két lovarda által határolt területen volt a nyitott, nyári lovarda, amelyet ugyancsak több részre lehetett osztani, és vágtapálya vette körül. A nagy lovarda fõbejárata a jártató körtérre nézett. Ide nézett a parancsnokság épülete, a több kistanteremmel rendelkezõ iskolaépület, valamint az „orvosi ház”. Az iskolaépület mögött volt a nyílt, belsõ ugrató pálya és a „kézenugrató”.

Írta: Fekete Gyula

Megjelent a Táborfalvi Mozaik 2023. augusztusi számában (18. oldal)